Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.07.23

Állami gondozás?... A történet folytatódik

Szerinted is állami gondozásban a helyük? (a történet folytatása)

Ugye nem kell mondanom a történeteim nagy része nem valós, vagyis van kis valóság magja és a többi az írói képzelet szabad szárnyalása. Vagy az is lehet, hogy a történet nagy része igenis valós, csak a kis körítések az írói képzelet szüleményei!? Hmmm….  mindenesetre

az a szolgálati közleményem, hogy ez a történet (vagy bármelyik történetem itt a blogon!) kitalált sztorik, ha mégis hasonlít valamilyen, a valóságos életben megtörtént eseményhez az minden esetben csupán a véletlen műve!

Az e heti történet most itt imígyen folytatódik:

A cím: miszerint szerinted is állami gondozásban a helyük kérdés, csupán költői, természetesen nem várok rá választ! (A végére meg úgyis kiderül, hogy …)

Szóval, apa ott leli élete párját a konyhában guggolva a lavór fölött, és pottyan ki a baba.

Hááát, hogy éppen mit érezhetett szerencsétlen, akit ilyen szituációba hozott a sorsa, azt mondjuk elképzelni sem nagyon tudjuk, de ő mindenesetre ura volt a helyzetnek, és felordított, hogy

  • Hát mit csinálsz itt, te szerencsétlen! És már kereste is a mobil telefonját és hívta a 104-et.

Asszony nyöszörgött, hogy ne hívj ide semmilyen mentőt, de a hős apánkat nem lehetett eltántorítani. Kevés határozott döntése volt eddigi életében, de itt olyan karakánul viselkedett, ahogy az a minta apák és férjek nagykönyvébe be(lenne)írva: (ha létezne ilyen iromány egyáltalán) Ha láthatóan baj van, hívd a mentőt! És itt most láthatóan baj volt. Elég nagy baj.

Mindeközben az otthonszülés eme egyszerű formáját választva, megszületett egy egészséges 3500 gr-os lánygyermek.

Az egészségügy tette a dolgát, jöttek szirénázva, ahogy hajnali négykor illik, és vitték, anyát is és a (később kiderült) gyönyörű szép, fekete hajas babát is a kórházba.

A „hatóság” embereinek innen kezdve azért jócskán megnövekedett a gondja.

Rögtön felmerült számos kérdés: Anya nem járt terhes gondozásra, egyetlen egyszer nem látta őt orvos, így nem volt jogosult semmilyen ilyenkor járó támogatásra sem, egyrészt.

Másrészt viszont:

A környezetében ugyan gyanús volt, és rá is kérdeztek párszor, (gyermekvédelmi szolgálat, szomszédok) hogy ez a furcsán növekvő pocak biztos, hogy a természetes hízás következtében van-e, vagy esetleg egy újabb gyermekáldás? De ő végig kitartott a mellett a verzió mellett, hogy biztos, hogy nem terhes. Csak  az utóbbi pár hónapban   hízott még egy „kicsit”. Aztán mire kiderült, hogy mitől hízott „egy kicsi”, következett az a verzió, hogy az teljesen biztos, hogy nem akarta ő ezt eltitkolni.

Azért ha egy kicsit is engedjük a képzeletünket szárnyalni, van néhány ötletünk, hogy mit akarhatott és mit nem akarhatott még ő ezzel a babával.

(vagy ki tudja, van az a sötétség emberek fejében… )

Nem, ő aztán semmi rosszat nem akart, sőt ő van a legjobban meglepődve, hogy nem hascsikarása volt aznap reggel, hanem sürgősen szülnie kellett.

babaszoba.jpgEgy kis településen ebben a kérdésben a jegyző a kompetens döntéshozó. Neki kell a körülményekre és a vonatkozó jogszabályokra tekintettel az egyes szociális igazgatással kapcsolatos feladatokat elvégeznie. Ilyen pl. a kiskorú veszélyeztetése esetén a védelembe vétel. Így szól a hivatalos szöveg: (ezt másoltam valahonnan, mert magamtól én nem bírok ennyire hivatalos lenni.) „Ha a szülő a gyermek veszélyeztetettségét nem tudja (vagy nem akarja) megszüntetni az alapellátások önkéntes igénybevételével, de feltételezhető, hogy – segítséggel - mégis biztosítható a gyermek fejlődése a családi környezetében, akkor a gyermeket a települési önkormányzat jegyzője védelembe veszi”.

Ez a bizonyos „védelembe vétel” már hosszabb ideje megtörtént ennél a családnál. Aztán van több lépcsőfok ami után következik a tartós nevelésbe vétel. (amit a köznyelv egyszerűbben állami gondozásnak hív) de ez már a gyámhivatal intézkedése.

(Nem vagyok szakember ezen a területen, így ezek nagyrészt az én laikus megfogalmazásaim, ezért aztán nem is biztos, hogy szakszerűek, kéretik így venni!)

Már eddig is (mint a történet itt megírt első részében olvasható volt) vissza-vissza térő kérdés volt ez a bizonyos állami gondozásba vétel kérdése.

Itt telt be a pohár az illetékesek számára és elindították ezzel a kislánnyal kapcsolatban a folyamatot.

Nincs mese, ez az apa és anya nem tud megfelelő körülményeket biztosítani a gyerekeinek, de az, hogy csak a véletlen folytán derült ki, hogy újabb gyereket is a világra pottyantott (ki tudja miért titkolta el az egész terhességét?!) ezt a kislányt már nem szabad a gondjaira bízni, mert ki tudja mit tervezget, ha már erre képes volt, akkor…

Most nem megyek tovább a részletekbe. Csak néhány epizód még, aminek  - már most elárulom, akár olvasnod sem kell tovább – az lett a vége, hogy

az összes szigorú és kellően hivatalos és zord hatósági ember mégis úgy döntött, hogy ez a csemete is mehet haza a családi fészekbe a három nagyobb tesó mellé.

 

  1. Epizód: Anyuka és a ritka szépségű kicsi baba a kórházban: Nem tudom baby-1266117_1280.jpgmiért, de egy ágyas kórteremben, anya tisztán illatosan, mert a kórházba adtak neki tiszta hálóinget és ráparancsoltak, hogy sikálja tisztára magát (ilyennek máskor én sohasem láttam) arcán a gyermeküket karjukban tartó Madonnák mosolyával, szoptatja és virgin-mary-1125113_1920.jpgbabusgatja, szeretgeti gyermekét.
  2. Epizód: Anyuka és a csecsemőotthon egyik szobája ahova a kórházból a bébit vitték: Anya reggel hat órakor ott ül a kiságy mellett és szoptatja gyermekét. Aztán sétál kicsit a környéken, három óra múlva megint ott van, és megint megszoptatja. Ez így megy késő délutánig, amikor lefeji az anyatejet egy üvegbe amit kap a gondozónőktől. Hazabuszozik, hogy másnap reggel hatkor megint ott legyen.

 

baby-21167_1920.jpgÉs ezt megcsinálja két egész hónapon át, minden áldott nap.

Amikor is a „zord” hivatal emberei a fentebb leírt döntést hozzák.

 

Én nem mondom, hogy ez így van jól. Azt sem mondom, hogy ez nem jó így.

Vannak kétségeim és lenne számtalan kérdésem... Csak válaszok nincsenek…

Igen, lehet a történetet tovább gondolni!

 

Hát ennyit belőlem mára, vigyázz magadra és öleld meg valamelyik szerettedet, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ!

                                       Barátsággal: T.mami

 ... és ha más itt vagy, szemezgess a többi blog-bejegyzésemből is…

 

 

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy mások is szívesen olvasnák.

Ha szeretnél a későbbiekben is a mai magyar valóságról olvasni, iratkozz fel a levelező listámra és nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről sem.  

(A feliratkozáshoz csupán a képernyő jobb oldalán a Levelezőlista világos dobozban az email címedet kell megadni, aztán a fekete doboz Feliratkozásra kattintani és kész is vagy!) 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.