Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.06.28

Csupa közömbös, buta bunkó?

Budapesten a Madách tér, és  Károly körút sarkán egy meglehetősen  forgalmas hétköznap délután azt imitálták, hogy egy „fehérember” rosszul lett. Az arra járók azt láthatták ebből, hogy egy fiatal, jó illatú, divatos cuccba bújtatott nő, szenvedő képpel nekidől egy oszlopnak.

foto-szabo-gabor-origo.jpg

Látszik az arra járókon, hogy többen azonnal megértik, mi a helyzet, de közülük senki nem megy oda, hogy megkérdezze mi a baj, hogy felajánlja a segítségét, hanem sétálnak tovább közönyösen.  

Fotó: Szabó Gábor Origó

Fiatal pár érkezik, a lány segítene, a fiú rászól: ugyan, hagyd, részeg. Hét perc telik így el, összesen 82 ember megy el a rosszul lévő lány mellett. Közben egy külföldi házaspár azért megállt. Még négyen odafordultak hozzájuk, megszavazták, hogy a nő biztosan részeg, aztán mentek tovább a dolgukra. Jézusom, mi lenne akkor, ha a lány afroamerikai vagy roma lenne, nem volna vonzó, szép ruhájú és fiatal?

Nem beszélve arról, hogy mi történne, ha nő „migráns kinézetű” lenne? (Teszem hozzá én).

Végül egy idős asszony meggy oda hozzá. Egyből ott terem a Hősök tere kezdeményezés munkatársa, és megnyugtatja a kedélyeket: ez egy amolyan szimulációs gyakorlat volt, azt figyelték, hogyan reagálnak az emberek bajba jutott társuk láttán, a lánynak szerencsére nincsen baja. Mondja, asszonyom, miért állt meg? Hát mert azt hittem, baj van – mondja.  Meg hát mert ő ilyen megállós típus.  És igen, ez itt most nem szegte a kedvét, a jövőben is megáll majd. A Hősök Tere Alapítvány képzésén vagyunk, amit most éppen újságíróknak tart Orosz Györgyi, a kezdeményezés magyar vezetője.

Adataik szerint Magyarországon tízből nyolcan úgy érzik, nem tenne értük senki, ha hirtelen segítségre lenne szükségük. Miközben legalább ugyanennyien tartják segítőkésznek magukat. 

Írta a napokban Origo hírportál.

rosszullet-.jpgMiközben nekem éppen pont azon a napon, ugyanitt Közép-Európában, nevezetesen Győr városában egy felkapott bevásárló központ kellős közepén volt egy brutális orrvérzésem. Amíg egy nagy csomó zsebkendőt az orromhoz szorítva eljutottam a mozsdóhoz egyetlen egy ember nem kérdezte meg tőlem, hogy segíthet-e valamiben, de akkor sem amikor a próbáltam magamat lemosni, és akkor sem amíg vissza jutottam a kínai kajámhoz és kértem a kis kínai eladót ezt most csomagolja be nekem mert momentán nem vagyok vacsora képes állapotban. Nem, nem is igaz! Valaki részvétet sugárzó arccal mégis csak megkérdezte, tud-e segíteni valamiben, vagy hívja-e inkább a mentőket? Nem, nem a közép-európai keresztyén kultúrán az emberek szeretetére nevelt honfitársaim bármelyike vetemedett erre a jó keresztényi cselekedetre, hanem a kis kínai pasi a pult mögött, akitől az napi vacsorámat rendeltem.

És mielőtt elővennéd a jópofa énedet, amivel az ilyen kérdéseket le szoktad kezelni: a kajám már ki volt fizetve, nem azért vezérelte az aggódás migráns (mert ugye ő egyértelműnek annak számít!) kínai emberünket, mert féltette a bevétele elmaradását. Csak egészen egyszerűen ő egyedül emberséges volt.

De, miattatok kedves hazámfiai nyugodtan ott vérezhettem volna el a nagyváros kellős közepén, hisz senkinek nem érte el az ingerküszöbét a vérző orrom látványa annyira, hogy segítően közbeavatkozott volna!

Miközben még annyi alibijük sem lehetett, hogy részegnek látszottam és azért nem indult be a segítőkészség. Ja és hajléktalannak se tűnhettem, hisz éppen a munkahelyemről jöttem, és aki kicsit is ismer tudja rólam, hogy én kifejezetten elegánsan járok dolgozni.

Hát (egészen közelről) ilyen a mi szép kis világunk!

Tudom, Te aki éppen itt most olvasol, azt gondolod, hogy csupán nem volt éppen szerencsém és csupa részvétlen buta bunkó járt éppen a plázában, de ha te ott lettél volna… Ugye? Ha te ott lettél volna… (na, fejezd be ezt a mondatot!)

Fotók: Flickr

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy mások is szívesen olvasnák.

Ha szeretnél a későbbiekben is a mai magyar valóságról olvasni, iratkozz fel a levelező listámra és nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről sem.  

(A feliratkozáshoz csupán a képernyő jobb oldalán a Levelezőlista világos dobozban az email címedet kell megadni, aztán a fekete doboz Feliratkozásra kattintani és kész is vagy!) 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

iildikopalfi@gmail.com

Bunko néni, 2016.07.02 20:56

biztos nem mentem volna tovább. Annak ellenére hogy nehezen mozgok, mindent megtettem volna hogy segítsek. Kronikus fájdalmakban szenvedek, de tettem volna érte hogy mást meggyözzek fizikai segitséget nyujtani. Sajnos manapság az emberek legtöbbje nagyon egoista, ráfogják a nehéz idökre a reakciojukat. Pedig ez nem igaz, az empátiának, segítökészségnek, egymás iránti szeretetnek semmi köze az idökhöz, anyagi nehézségekhez. Vallásnak, hovatartozásnak még annyire sem. Egyedül a lélek szegénysége határozza meg az egyéni reakciot.
Én akkor is hinni akarok az emberekben, ha az ilyensmi gyakran elöfordul. En remélem hogy csak példát kell mutatni minden alkalommal, ha adódik, akkor is ha bunko megjegyzésekkel köszönik. Hiszek benne hogy az ember születésileg jo tulajdonságokkal rendelkezik, csak eggyesek az életük során ha nehézségekkel küzdenek elfásulnak. Ha jo példát látnak, rátalálnak az eredeti énjükre.

Re: iildikopalfi@gmail.com

T. mami, 2016.07.02 21:10

Minden tiszteletem az Öné, hogy ebben a részvétlen világunkban meg tudta őrizni ezt a hitét az emberekben!
Igaza van, a jó példa sokszor működik. A jó szóra, a kedves mosolyra (még) sok ember fogékony.
Ha többen (sokan) vallanának ilyen nézeteket, mint Ön is sokkal szebb, jobb lenne az életünk.