Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.07.16

De könyörgöm, ki olvas itt Esterházyt?!

12262265_6b4d938840f1d2e250dfac8b3ceead15_wm.jpgCsak egy kicsit provokatív a cím.

(Mert a címnek provokatívnak kell lennie, hogy elolvasd, és azt AKAROM(!), hogy ELOLVASD, mert ez most FONTOS(!) Kinek fontos? Kérdezhetnéd. Hát természetesen nekem, de hidd el NEKED is! Ha nagyon hatásvadász lettem volna akár ezt is adhattam volna címnek:

 „(Bassza szájba telibe a kurva élet.)”

Így idézőjelbe, mert idézet. E.P.-től idézet.

A Javított kiadás című könyvéből, amikor próbál a padlóról felkászálódni, amikor megtudja... Jól használható idézeteket kerestem (volna) de igazán jót nem találtam. No, nem azért, mert nem lenne belőle mit idézni, hanem mert egy egész könyvet nem lehet idézni…

Szóval, megírja, a Harmónia Caelestis-t (az apjának állítva emléket, illetve az apái nemzedékének visszafelé az időben. Nem, nem az összesnek, mert az lehetetlenség, de soknak, (csupa történelmi figura, mert nemesi sarj minden ágról), aztán megtudja, hogy az (imádott, nagyra tartott, tisztelt és szeretett) apja III/III besúgó volt.

harmonia-caelestis.jpg(Csak mondom itt idézőjelben: most ne kezd el ezt a könyvet így a polcról levéve elolvasni! Először nézz utána mit akar vele, sőt olvasgass róla a neten, keress tőle novellákat, mindenképpen „tanulj Esterházy-t”, mert ennek hiányában pár oldal után falhoz csapod a könyvet, többet a kezedbe se veszed, és sose jössz rá mit vesztettél.)

De erről majd máskor, most nem ez a fő vonal, itt csak meg kellett említeni. 

Megtudja az apjáról, amit senki nem tudott a környezetében eddig, és összedől számára a világ. Összedől, és a romok alatt ott van Ő, a gyermek, az ember, az író…

Sajnos nem hal bele ebbe a mérhetetlen traumába (ebbe még nem), mert akkor kész, vége, és nem kell a dolgokkal tovább törődni.

Mert törődjön a dolgokkal az, aki itt maradt.

Ja, jut eszembe éppen itt tartunk most!

Ő elment, mi meg itt maradtunk, és most neki már klassz, de mi meg törődjünk a dolgokkal, mert ez a dolguk az itt maradóknak. A dolgunk és felelősségünk is. Aztán most nézegethetünk, mert Esterházy után Esterházyról JÓL írni, na, ez egy FELADAT!

Nem gondolom, hogy NEKEM a feladatom, (mert van ugyan kellő önbizalmam, de azért ekkora még sincs, hogy ilyeneket gondoljak magamról,) nekem most egyszerűen írnom kell róla, úgy és azt, amit én tudok írni róla.

(Mert csupán elkezdtem egy blogot írni, amiben leírom ami éppen foglalkoztat, és olybá tűnik ez tetszik a népeknek.)

Azoknak akik írónak tartják (vélik, gondolják, vagy csupán álmodják) magukat, azok felköthetik a gatyájukat, ha erről a most a másik világra átlibbent kócos hajú pasiról akarnak írni. Aki úgy tudott írni, hogy … (hogy nem tudok idézetet választani, mert minden bekezdése jó lenne ütős idézetnek.)

De ott tartottunk, hogy megtudta, és összedőlt…, és onnan a törmelékek alól, b118561.jpg

szűkölve, prüszkölve, köpködve és káromkodva próbál 

felkászálódni. Összerakni, hogy mi is történt (itt ebben a kibaszott világban, ahol ilyenek megtörténhetnek) és keresi az okokat, meg a mentségeket, ha vannak, (de tudjuk, hogy mindig vannak.) Keserves, és megható, ahogy a sajátosan irónikus, fanyar és … és egyszerűen nincsenek jó szavak a stílusára! Vagy legalábbis én nem találok olyanokat, amikkel pontosan lehetne visszaadni az ő stílusát.

Esterházy az Esterházy és kész!

(az írásaiban * * nevezi saját magát, lehet nekem is így kéne, mert olyan jól mutat, meg frappáns és jellemző: én csillag vagyok, - mondja, illetve most már inkább az a helyes, hogy mondotta – és nem is egy csillag, hanem mindjárt kettő. Én (meg úgy általában mi, mi többiek) mért nem tudunk ilyeneket kitalálni?! Ja, azért mert mi nem vagyunk ilyen istenáldotta (Isten verte?!) tehetségek, mint Esterházy Péter, röviden E.P. vagy egyszerűen csak * *.

Úgy különben is sokat „csillagozott”, hisz mindig mindennek pontosan utána nézett és, (cédulázott, jegyzetelt, amiket amikor kellett éppen, felhasznált az adott helyen az adott témában, utánajárva minden ténynek, adatnak, olyan szorgalommal és precizitással, ami számomra egyszerűen elképzelhetetlen) Ha azt gondolta magyarázatra szorul valami, akkor ott volt a * és levezetett a lábjegyzetbe a magyarázatba. Az már más kérdés, hogy - nekünk közönséges földi halandóknak – ez sokszor nem elég, és elveszünk a magyarázatokban (is). De,

ne áltassuk magunkat, ez nem az író hibája, hanem a miénk! Nekünk nincs meg a kellő műveltségünk, hogy igazán és teljesen megértsük őt.

Ha már ilyen őszinték vagyunk, én a Harmóniát nagyon sok helyen csak átlapoztam. Nem vagyok erre büszke, de ez az igazság. Tudom, hogy kevés voltam hozzá, egyszerűen elvesztem a régmúlt apákban, de amit a „jelen” apáról írt (és jól követhető ez a szál végig) is bőven elég volt ahhoz, hogy lenyűgözzön. A stílusa, a szófordulatai, az iróniája, a csavarjai, ahogy a szavakkal és a szófordulatokkal bánik…

Igen, kell hozzá némi iróniára való hajlam, kell hozzá (legalább valamennyi) általános műveltség, kell hozzá nyitott szív és lélek és akkor… Akkor, Te is azt fogod érezni, hogy igen, ez az ember, aki nagyon nagyot alkotott. Szuper, hogy magyar volt, magyar ősökkel, magyar tartással, magyar gerinccel, magyar keménységgel, magyar kitartással, magyar szorgalommal, magyar lélekkel, magyar káromkodásokkal, magyar érzésekkel és ízléssel…

Olyan ember, akire büszke lehetsz, hogy egy hazában születtél vele.

Az meg, hogy a jelenleg regnáló hatalom, úgy reagált a halálhírére, ahogy reagált szintén kifejező és jellemző. A jelenleg regnáló hatalomra jellemző. (Nem, azért sem megyek bele ebbe, mert nem méltó hozzá (és hozzám sem) mert:

„Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.”

No, kitől idéztem? (Ez is egy jó cím lenne, majd legközelebb…)

Honnan szerez az ember információkat? Persze a netről. Rákerestem. Írnak róla tárgyilagosan, meg elfogultan, emelkedetten (leginkább) de az egyik újság (azért sem írom le, hogy melyik, tőlem aztán nem lesz reklámja!) a főhelyen hozza, mintegy szenzációként, hogy (egy számomra tök ismeretlen író ember) a Facebook bejegyzésében pocskondiázza E.P.-t.

Ugyan mért van az, hogy az összes NORMÁLIS hangú, amit ilyenkor kell, megrendülni, meg méltatni és elismerni, meg könnyes szemmel sajnálkozni írás, nem marad meg az emberben csak ez a nevenincs senki véleménye, miszerint E.P. ritka kártékony volt a magyar irodalomra. Mert elkezdte olvasni egyik könyvét és egy-két oldalnál tovább nem bírta olvasni. (azért sem keresem meg a nevét, szerezzen ismertséget a műveiből, ha majd egyszer képes lesz rá…)

A bunkó tahója, el is hiszem, hogy egy oldalnál tovább nem jutott, ugyanis Esterházyt olvasni valljuk be nem kis teljesítmény!

Ahhoz, hogy az ember gyermeke Esterházy Pétert olvasson (mint itt korábban már próbáltam érzékeltetni) először is kell némi műveltség, aztán érzék az iróniára, meg értő olvasási- értelmezési képesség, és lélek, meg értelem, meg...

Ennek az „izének” (itt írótársnak nevezi valami idióta) meg nincs ilyenje, a felsoroltakból valószínűleg egyikkel sem rendelkezik.

Nem tudom mondták-e már neki, de innen üzenem, hogy nem E.P. -vel és a könyveivel van a baj, hanem veled, buta bunkókám!

Azért van itt más elgondolkodtató is: Rákérdeztem a környezetemre, olvasott-e valamit (bármit is) E.P. től, és nem volt senki, aki igennel válaszolt volna… (Ez a bizonyos környezet, minimum középfokú végzettséggel rendelkező, általában nem rendszeresen, de azért olvasgató emberekből áll.)

És mégis, akkor ki is olvas itt Esterházyt?

És itt meg is állhatunk és eltöprenghetünk kicsit, hogy is vagyunk ezzel, és úgy általában a dolgainkkal?

Mi az érték és ki az érték, a celeb hírek, vagy a határozott,

gerinces, frenetikus stílusú író, akitől tartást és hűséget, a mindig

az igazat ha beledöglesz is, a minden bűnünkért (még az

apáinkéért is) vállaljuk a felelősséget hozzáállást tanulhatjuk?!

 

Itt most az írás végén szépen el kellene köszönnöm. De hogyan lehet szépen elköszönni egy ilyen formátumú embertől? (Ez akkor is nagyon nehéz, ha van némi gyakorlatom az elköszönésben, mert többször is meg kellett már tennem…)

Talán valahogy úgy, hogy igazából nem is kell elköszönnünk! Hiszen az a sok könyv amit írt, itt maradt nekünk, és ezzel Uram, Ön továbbra is itt maradt köztünk, és egészen addig itt is marad, amíg ezek a könyvek léteznek.

Az meg, hogy felfogjuk-e, értjük-e mit üzent, tanított nekünk most már csak rajtunk múlik.

 

ep.jpg

 

Hát ennyit belőlem mára, vigyázz magadra és öleld meg valamelyik szerettedet, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ!

Barátsággal: T.mami

 ... és ha más itt vagy, szemezgess a többi blog-bejegyzésemből is…

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy az ismerőseid is szívesen olvasnák.

Ha szeretnél a későbbiekben is a mai magyar valóságról olvasni, (egy nagyi szemüvegén át) iratkozz fel a levelező listámra és nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről sem.  

(A feliratkozáshoz csupán a képernyő jobb oldalán a Levelezőlista világos dobozban az email címedet kell megadni, aztán a fekete doboz Feliratkozásra kattintani, majd visszaigazolni az email címedre érkező megerősítő linket és kész is vagy!) 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.