Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.11.19

Edith néni, az igazi grófnő

16711889_1782398748753300_3247296356249037202_n.jpgTudod, Edith néni, egy jó ideig gondolatban folyton leveleket írtam neked. (Biztos ez volt a büntetésem, mert amíg igazán megtehettem volna, azt hittem, vannak fontosabb dolgaim.)

Bizony, sokáig "megbeszéltem" veled az aktuális problémáimat. De hát fölösleges ezt írnom, úgyis tudtad, hisz mindig válaszoltál…

Azért ebben a földi életünkben történnek velünk fura dolgok! Hogy ez most honnan jött?  Volt egy kollégám, aki vagy húsz éven át ült velem szemben egy irodában, és soha semmi tanácsa, de még egy mondata se jut eszembe. Veled két hetet töltöttem együtt, volt néhány levélváltásunk, aztán elmentél, eltelt azóta vagy húsz év, és mégis, gyakran jutsz eszembe.

Mintha a közelmúltban történt volna, úgy vagy előttem.

Érdekes vannak az életemnek olyan időszakai amire egyáltalán nem tudok visszaemlékezni, azt mondtad, hogy ez egy természetes védekezése az agyunknak, ami rettenetesen rossz volt, azt eldugja. Igen ám, de csak eldugja, valójában ott van, és hatása is van! Valamikor fel kéne mégiscsak dolgozni! És erre nem tanítottál meg! Igaz, sokáig hívtál, de akkoriban nekem az a harmincöt kilométer is leküzdhetetlen távolság volt.

A régi kép: Gubbasztok a kórterem sarkában az ágyamon, te meg replikáztál az ápolónőkkel, hogy segítsenek már, mert a személyzet megint kimenőt kapott, és te egyedül nem boldogulsz. Jót vigyorogtál, amikor beszélgetni kezdtünk és elmondtam, hogy bolond nagyságának neveztelek magamban. A cselédséget hívni kis hazánkban, - amikor még „építettük a szocializmust”- te is belátod, elég abszurd ötlet volt!  

Az alatt a két hét alatt, amíg egymás közelében voltunk ott a kórházi szobában, megtanultam tőled az elmúlt évtizedek történelmét. Tudod, ezek a dolgok az én történelemkönyveimből „valamilyen ok miatt” hiányoztak.

Kitelepítések, zsidókérdés, a cigányság sorsa Magyarországon? No és az arisztokrácia –ahova Te is tartoztál, addig, amíg volt itt arisztokrácia -  sorsa az országunkban?! Nagyon sok érdekes, általam soha nem is hallott dologról beszéltél. Nem ismertem én addig „igazi, élő” grófnőket, amilyen te voltál. Zsidókról és az osztályidegenek kitelepítésekről szó sem volt a könyveinkben. A faluban egyetlen cigánycsalád sem lakott akkor még. A Juliskáról meg, aki télen, nyáron, mezítláb, menyecskésen hátrakötött kendőjével, a piros sokráncos szoknyájában kéthetente megjelent nálunk, megérdeklődni, hogy nem ástunk-e el döglött tyúkot, sosem gondolkodtam el, hogy miféle etnikumot képvisel, és mért éppen a  döglött tyúk a kedvence?

gobos-major-1.2..jpg

 Hogy megijedtem, amikor először hallottam tőled, hogy nem teszed meg ezeknek a mocskos kommunistáknak azt a szívességet, hogy csak úgy kisétálsz ebből az országból. (Hisz az egész családod Franciaországban élt akkor már régen, és te is mehettél volna oda a konszolidált jólétbe). De nem! Inkább meghúztad magad, valahol az Alföldön egy sufniban, amíg hazánk „bölcs” vezetői úgy nem döntöttek, hogy részben leszolgáltad azt a bűnödet, hogy gazdag családba születtél. Talán nem tudtad, vagy csak nem akartad tudni, hogy egész további életed ebben a furcsa száműzetésben fog eltelni…

Én már akkor is azt gondoltam, hogy

veled ugyan nagyon kiszúrtak, hogy elvettek a családodtól mindent, de azzal a sok száz gyerekkel, akiket életed során tanítottál szépre, jóra abban az eldugott kis faluban, a lehető legjobbat tették!

A műveltséged akkora volt, hogy én csak tátottam a számat. Mindent elvettek ezek a piszkok, mondtad, de a legfontosabbat, a család több ezer kötetes könyvtárát nem értékelték semmire, így az megmaradt neked. Azt mondtad, megbeszéljük, milyen könyveket kell feltétlenül elolvasnom…(azt sajnálom legjobban, hogy erre sem került sor, és egyedül olyan nehéz megtalálni az igazán fontosakat.) Te mondtad azt is, hogy feltétlenül írnom kellene, hát látod, eltelt, sok-sok év és próbálgatom.

Rajtad kívül soha senkitől nem hallottam (sajnos azóta sem!) amit gyakran mondogattál: egy bogárszemű, csillogó tekintetű cigánygyereknél nincs szebb a világon. Csak meg kell mosdatni, fésülni őket, rászólni az anyjukra, hogy mossa a ruhájukat, aztán folyamatosan kijárni a cigánytelepre, bemenni a szobájukba, egyáltalán, emberszámba venni őket. (biztosan a te hatásod, hogy én is próbáltam, amikor lehetőségem és feladatom volt.)

Hát…azért, mégiscsak szeretett téged a Jóisten! (Most nem arra gondoltam, hogy azt próbálja, akit szeret.) Bekövetkezett az, amire annyira vártál, kitakarodtak a kommunisták, (valami azt súgja, hogy most azt gondolod, hogy csak félre mentek, nem ki…) de biztos vagyok benne nem erre vágytál, ami most van helyettük…

Azt mondtam, hogy azóta is velem vagy, válaszolsz nekem a fontos nagy dolgokban. Igen, de van egy csomó kisebb dolog is, ami ugyanolyan fontos, és ezekben sajnos a konkrét tanácsodra lenne szükségem! Mert mit mondjak ha azt feszegetik, hogy mire alapítsanak itt a fiatalok családot, ha az elkövetkező húsz évben csak vegetálnak és minden pénzüket félre rakják, akkor jön össze egy lakásra való? Ha azt mondják, akinek egy csepp esze és persze lehetősége van, az menjen inkább külföldre? Hogy itt csak az boldogul, aki lop, csal, hazudik és kellően vastag a bőr a képén mindezek elviseléséhez? És még hosszan sorolhatnám…

Tudom,  - mert figyeltem rád -,  a jó válaszokat mindenkinek magának kell kikínlódni, az élete során összegyűjtött jó és rossz tapasztalatokból, a tanulságokból, amit leszűrt magának. Én szerencsés voltam, mert találkoztam olyan emberekkel, mint te, akiktől lehetőségem volt tanulni.Hogy mit és hogyan tudok ebből hasznosítani? Nos, ez az igazi jó kérdés…

22853217_1611308692223601_2072306433189137749_n.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.