Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy hajléktalan ürügyén

A történet röviden: Egy srác megosztotta a Fb-on, hogy találkozott az Astoria bejáratánál egy hajléktalan pasival

aki cigarettát kért tőle. Beszédbe elegyedtek és kiderült a hajléktalan nagyon jól ismeri a történelmet, azt mondta, magyar töri szakos tanár. (Volt. Mert már hosszú ideje nem az.) A srác megosztotta az élményeit egy bejegyzésben és meleg ruhát, támogatást kért neki. Valaki vette a fáradságot és megkereste a pasit, akkor derült ki, hogy nem tanár a végzettsége „csak” géplakatos. Elmondta élete történetét, és ez is felkerült a netre.

Innen indul a történet második fejezete, jönnek az olvasói hozzászólások.

No, ezen akadtam ki!  Az olvasó véleményt nyilvánít: elemez, kérdez, rávilágít, de legeslegjobban megmondja a tutit. A kinyilatkozás szerű véleményét, amiben pár mondatban megosztja a nyilvánossággal, hogy mi a probléma, miért, hogyan, mit kellett volna tennie és…

Ja, én nem tudom mindezen kérdésekre a választ!

Egyszerűen szinte semmit nem tudok róla, hogy lenne jogom bármit is mondani neki?!

Bármilyen tettét megítélni, vagy kétségbe vonni?!

Egy dolgom lehet vele, ha módomban áll és arra járok, segíteni neki. (Vagy a segítség halvány szándéka nélkül elsétálni mellette, azt is lehet, de megítélni?! főként elítélni?!)  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.