Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.02.15

Fájdalom idején

A fájdalom senkit nem kímél, és így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de mindegyikünkhöz megérkezik...                                                          

28056672_2021336034810520_7168984255322608921_n.jpg

A fájdalom, ami úgy vág földhöz, hogy beszűkült tudattal, a kanapé sarkában összegömbölyödve, egy a könnyeidtől csatakosra áztatott kispárnát szorongatva zokogsz vigasztalhatatlanul.  Aztán már könnyek sincsenek, csak a szívedet szorító vaspánt, az üres elme, és az üveges tekintet marad.  Vádolsz Istent, embert, sorsot, mindent és mindenkit.
Miért? Miért ő? Miért így? Miért ilyen korán? Miért, MIÉRT?! 
És nem érkezik válasz sehonnan.
Nem, nincs válasz, nincs magyarázat. Csak a kérdések és mérhetetlen, kimondhatatlan fájdalom van… 
 
Aztán Isten erőt ad, és mint Főnix madár feltámadsz a porból és kibírod, elviseled, erőt merítesz abból, hogy tudod az itt lévőknek még sokáig szükségük van rád…
 
 
Müller Péter: " NINCS  HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK."
"Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál. 
Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”… "received_914324078743465.jpeg
 
Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz engem!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmenet a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásé voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd a kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi:
miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed most nem lát engem,
nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok,
lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet,
töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért,
mert annyira szeretsz engem…
 
Ismeretlen:
Én vagyok a szelíd őszi eső 
Ne állj zokogva síromnál; 
Nem vagyok ott. 
Nem alszom. 
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. 
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon. 
Én vagyok a napfény az érett gabonán. 
Én vagyok a szelíd őszi eső. 
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, 
Ott vagyok minden hangban veled, 
A csendesen köröző madár szavában, de én 
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában. 
Ne állj hát zokogva síromnál; 
Nem vagyok ott. 
Nem haltam meg…
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagyon fáj...

Annamari, 2018.02.28 22:04

Szépet írtál! Fájdalmasan szépet.