Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.06.13

Gyenge kezdés után erős visszaesés…

Hogy tudtam-e frappáns lenni (ahogy az előzőekben ígértem) azt nem tudom, de azt igen, hogy napok teltek el, amikor egy betűt se írtam ide, vagyis volt egy gyenge kezdés és egy erős visszaesés, ami annyira jellemző a jelen helyzetre, hogy ez éppen jó lesz címnek is… és lőn, már oda is biggyesztettem…

... de ettől most nem vagyok nagyon feldobva, mert hogy, hogy lesz ebből valamikor is egy olvasott blog azt aztán nem tudom, mert ilyen hozzáállással biztos nem, tehát egyenlőre mindez jó példa arra, (már megint!) hogy hogyan nem kell csinálni! És foglalkozzunk azzal, hogyan KELL inkább? Mondjuk ott van (lenne!) követendő példának Esterházy Péter korunk (szerintem) egyik legnagyobb író egyénisége, (merhogy nem vagyunk kishitűek válasszunk példát a nagyok közül!) aki a szörnyű kór elhatalmasodása közben is képes volt könyvet írni a saját hasnyálmirigyrákjáról, (most mutatják be éppen a könyvhéten) én meg itt nyavalygok és halogatok mikor semmi ilyen borzalom nincs rajtam, azt a pár ilyen-olyan, kisebb nagyobb nyavalyámat nem számolva… Igaz, volt némi hétvégi elfoglaltságom, hogy születésnapi torta, meg főzőcskézés, meg kerti munka, meg munkahely, de akkor is! Mindez nem mentség, mert idő arra van amire akarja az ember gyereke, hogy legyen… Apropó a születésnapi torta!  Tényleg egész helyes darab lett, csak annyi a szépséghibája, hogy az ünnepelt nem vette a fáradtságot, hogy tiszteletét tegye nála. A torta, köszöni szépen azért jól van, vannak emberek, akik mégiscsak értékelték és így beteljesítheti torta-sorsát: szép formás szeletekre vágva lassan elfogy. Az ünnepeltet meg Éltesse a Jóisten az én tortám nélkül is, és erős a fogadalom, hogy ez volt az első és egyben az egyetlen torta is, amit neki összedobtam. Amúgy nincs harag, csupán összegezést csináltam tortaügyben.

Aztán ott van (szinte mindig ott van) kifogásnak a munkám is, mert ugye munkaidőben nem írogathatok holmi blogokat, hisz dolgozni kell, és akkor egész másféle dolgokat írogatok, most éppen a családbarát-projekt hiánypótlásának útvesztőiben bolyongva. (Azért csak úgy mellékesen, ez legalább összejöhetne, olyan jó lenne már legalább egy ilyen aprócska sikerélmény, mert ebben az évben nem nagyon kényeztetett el ez ügyben a pályázatok istene (vagy Istennője?)

És még nem is meséltem el a hét vége fő attrakcióját, az ebédlőszekrény meg(NEM)vásárlásának felettébb idegesítő, felháborító és kiborító esetét… (Amit már nem is fogok most, mert mára ez éppen elég is lesz bejegyzésnek, nem kell ide annyit irka-firkálni, nem igaz?!) Ja, még kell egy kép! De milyen kép illik ide? Arról nem is beszélve, hogy "keresőoptimalizált" cím kellene. Ott egye meg a fene, ez egyszerűen ilyen lett és kész...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.