Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.11.01

Halottak napja

Az idén kegyes az időjárás az ünnephez. Szellő se mozdul, kellemes őszi kora este. Messzire világít a sok száz apró színes lángocska. Mesebeli, megkapó a látvány.

Az én korombelieknek már sok halottja van. Nagyszülők, apák, anyák, testvérek, nagynénik, nagybácsik… Többségük olyan régen elment, hogy már csak ilyenkor jut rá röpke emlékezés. Itt voltak hosszabb, rövidebb ideig aztán elmentek. Elmentek oda abba a számunkra ismeretlen világba. Oda, ahova majd egy napon nekünk is menni kell. Majd egy napon mondjuk, de nem tudjuk ez egy közeli, vagy egy meglehetősen távoli nap-e. Szorongató gondolat, hogy ez bármikor lehet. Szabott időnk van, olyan határral amit mi nem ismerünk.

Így aztán úgy teszünk mintha rengeteg idő állna rendelkezésünkre. Holnap is megcsinálhatom, a jövő héten is elkezdhetem, majd elmondom neki,  majd odamegyek, majd felhívom… Mintha végtelen lenne az időnk. Pedig ezek a kis lángocskák jelzik, hogy véges.

Nagyon is véges. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.