Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.05.04

Holnap Anyák napja

Megint velük álmodtam – mondja semmibe vesző tekintettel – álmodtam valami zavarosat. Mert nekem mindig minden álmom ilyen zavaros. Vettem valami kis ajándékot, amit aztán el is vittem hozzájuk. Nálam a játék, nézek be valami üvegezett verandáról a nappalijukba. Ahol ők vannak ott ég a villany, ahonnan én nézek befelé az meg félhomályban. Így én látom őket, de ők nem látnak engem. A rég nem látott lányom ott ül ahova pont belátok és körülötte a többiek, de őket nem látni, csak tudom, hogy ott vannak, és nemcsak a gyerekek, hanem a nagypapájuk is (aki ugyan már nincs is az élők sorában, de ugye az álomban ez nem kizáró ok az ottlétére). Csak állok a félhomályban és sóvárogva nézek befelé. Aztán meglátok valami színes kis dobozt mellettem, és abba tuszkolom bele amit vittem, de a játék szétesik darabjaira, és nálam is marad belőle valami rongybaba, amit valamiért nem is hagyok ott, hanem hozok haza magammal. Aztán a rongybabát itthon lefektetem az ágyamra és csak nézem, nézem… és ekkor  felriadok az álomból.

Próbálom összerakni, hogy mi is volt ez, de nem jutok sokra. Vagyis semmi értelme ennek az egész álom-történetnek, - gondolom. Csak talán maga a tény, hogy megint velük álmodtam, és az, hogy a babát hoztam csak el magammal, mégiscsak jelenthet valamit? A babát igen, a rongybabát, de nem az unokáimat! Őket még az álmomban se láttam, egy rongybabát szorongattam helyettük…

Mint ahogy az életemben sincsenek már jelen hosszú évek óta. Milyen régen is?, - ráncolja a homlokát, ahogy próbálja az emlékeiből összeszedni a születési dátumokat és hozzáadni az eltelt időt. Hmm…, nemsokára három éve. Pontosabban augusztusban lesz három éve. Akkor tiltottak ki az életükből.

Három év alatt mennyit nő egy két éves, és egy négy éves?

Persze, … pont három évet… és pont ennek a három évnek a találkozásai, a három év puszijai, ölelései, játékai, meséi maradtak el. Maradtak benne a szívemben, az agyamban, a karjaimban...

Azóta nincs találkozás. Várakozás van, csak az örök várakozás, hogy talán majd egyszer csak jön egy telefon, hogy szia anyu, hogy vagy? Beszéljük meg…! Én próbálkoztam felvenni az elejtett fonalat, volt halvány ígéret, de aztán nem történt semmi.

- Ugyanúgy, ahogy te sem kerested fel sosem a saját nagymamádat! - mondom, mert hiszen jól ismerem a történetüket. Pedig talán nem kellene erre figyelmeztetnem, hiszen magától is elég nyomorultul van, de már késő, nem tudok leállni a kérdésekkel:

- Akkor most mégis mit csodálkozol, hogy így alakult az életetek? Anyád haragban volt az anyósával, ezért nem engedett hozzá téged és a húgodat, vagyis az unokáit. Aztán te is halálos haragban voltál a néhai anyósoddal és ezért te sem vitted hozzá a gyerekeidet, így ő sem láthatta felnőni az unokáit! Most meg a te gyereked van haragba veled, nem tart veled kapcsolatot, és ezért te sem láthatod a tiéidet már évek óta.

Most mégis kell ezt magyarázni? Kell ezt neked magyarázni? Igen, tudom, elmondtad már sokszor, megaláztak, csúnyán megaláztak, de holnap anyák napja, és megint egy anyák napja nélkülük!

Nincs válasz. Néz rám, szemében mérhetetlen szomorúság.

- Most kit sajnálsz? Úgy teljesen őszintén, kit sajnálsz jobban, őket vagy magadat? - kérdezem kegyetlenül.

Most sincs válasza, csak az arcán végig folyó néma könnycseppek.

Pedig tudom,  - és biztos vagyok benne ő is pontosan tudja -, ennek aztán semmi értelme. A sírás nem old meg semmit, nem gyógyír semmire, nem visz előbbre jottányit sem… értelme csak annak lenne, ha…

- Na, minek is lenne értelme? – kérdezem.

- Hát persze, hogy annak, ha valaki végre megszakítaná ezt a generációkon átívelő haragszomrádot, és kitörne ebből az eszement - mindenki haragszik valakire, és következményei - körből. Kérdés csak az, ki fogja ezt a gonosz varázslatot megtörni? És ugye tudod, hogy ez nem is varázslat, hiszen ti magatok okozzátok ezt saját magatoknak?!  Mint ahogy azt is tudnod kell, hogy te is lehetnél az aki megszakítja ezt a folyamatot?!

Csak félre kellene tenni azt a fene nagy büszkeségedet! Nem a szívedre, hanem az okos, racionális agyadra támaszkodva megbocsátani nagyvonalúan minden felmenődnek, a gyerekednek, a vejednek és nem utolsó sorban saját magadnak! Csak el kell keményen határoznod, és te ezt meg is tudod csinálni!

Holnap Anyák napja.

Idén már biztos, nem lesz senki aki felköszöntsön, de ha dolgozol rajta, van esélye, hogy a jövő évi Anyák napja másként alakul majd.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Anyák napja

Géza, 2019.05.04 20:44

Ezt úgy hívják, hogy karma,és csak akkor lesz vége a családban, ha valaki megtöri, ha nem sikerül, akkor menthetetlenül megy tovább!