Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.06.02

Kell egy jó ötlet?!

Gyerünk, indul a blog!!!

Kell egy jó ötlet, (vagy legalábbis valamilyen ötlet)… Valami kezd derengeni. Talán, lehet belőle valami? Nem, ez nem is jó hozzáállás! Úgy kell írni, hogy van egy ötlet és itt kezdődik el a megvalósítása. (Még ha most csak egy kesze-kusza gondolatsor  is csupán).

Amit a bevezetőben írtam az nem kamu, ez kérem egy nagyon is valóságos élethelyzet. Mehetek (mehetnék) nyugdíjba. Amit sokan annyira várnak, és örömmel nyugtáznak, és azonnal és haladéktalanul élnek is vele. Elérik azt a bizonyos bűvös határt, amint a jogszabályok lehetőséget adnak rá nyugdíjba mennek. Mit mennek? Vonulnak! Igen, azonnal és haladéktalanul! Ezzel szemben én? Hát én nem! Én nem vonultam. Még csak nem is mentem... 

Merthogykérem az történt, hogy készültem, készülődtem, kezdtem összepakolni az évek során összegyűjtött lim-lomokat, meg rendezgetni a dossziékat, hogy mégis majd aki utánam itt keresgélni fog legyen némi esélye megtalálni amit kell, és kezdtem úgy lélekben készülődni, hogy lesz egy nap amikor már ehhez az egészhez nem lesz többé közöm. A cuccok maradnak (egy szekrényi dosszié) én meg megyek és megy minden nélkülem is tovább. Rám senkinek a világon nem lesz szüksége itt már. (Ja, még a dossziéknak se!)

Az egyik főnök (aki,csak a többieknek a főnöke nekem aztán nem… de ez egy teljesen másik történet, most inkább hagyjuk is) rám küldte az általa kiszemelt utódomat, hogy majd ő fogja én utánam tovább folytatni mindazt amit az évek során csináltam, kérte adjam át a szükséges ismereteket. Hát néztem egyet, és aztán megállapodtunk, hogy ez egy olyan munka amit nem lehet "csak úgy" átadni. Minden eleme más és más, nincs sablon, mindent az aktuálisan előírt szabályok szerint kell végezni és valahol ott kezdődik, hogy fel kell ismerni a lehetőségeket, aztán kapcsolatokat építeni és … szóval nem lehet semmit átadni, mindenkinek saját magának kell kikinlódnia az első bejelentkezéstől a legutolsó elszámolásig, és különben is mind az elmúlt nyolcév itt van a mögöttem levő szekrénybe.

A kollégák ostobábbja azt híresztelte, hogy nem voltam képes átadni, mert nyilván irigy vagyok a fiatal kolleginára. Csak kicsit osztottam ki, hogy ez nem egészen így van, mert… de nem strapáltam magam különösebben a magyarázattal, mert egyrészt úgysem tudok meggyőzni senkit, meg egyébként is mi a fenének kellene ezt tovább magyarázni, így van és kész.

Aztán… aztán ahogy közeledett "A NAP" kezdett egyre jobban összezsugorodni a gyomrom, hogy neeeem, nem vagyok én még erre készen! Így aztán a (valódi és egyetlen!) főnökömmel közöltem, hogy még maradok, nem megyek sehova... De azért már ott motoszkál, (mit motoszkál inkább dübörög), hogy hamarosan mégiscsak le kell zárni ezt a „munkás – dolgos évek sorát és befejezni… ja igen, de jött a felismerés: kell helyette valami más! Valami, ami rendszeres elfoglaltság, ami feladat, mert, ha úgy isten igazából visszavonulok akkor nagyon rövid idő alatt jön az enyészet.

És ekkor akadt meg a szemem (hol máshol?) itt a neten egy linken: 

http://uzletanyu-szuletik.hu

Igaz, kismamáknak szól és nem nagymamáknak, fiataloknak, nem időseknek szóval nem nekem és nem erre az élethelyzetre, de ez nem zavart különösebben. Megrendeltem a könyvet. Kezdtem utána keresgélni a csaj (Vida Ági a becsületes neve) dolgainak. Egyenlőre a nagyrészét nem is értem annak amikkel előjön (mint linképítés, és keresőoptimalizálás meg ilyesmik) de tetszik, amiket csinál és azt gondoltam kipróbálom mindennek az üzletépítési cuccnak a nyugdíjaskori verzióját.

Őrült vállalkozás tudom. (és itt jönnének azok a kifogások, amikkel előre keresem a felmentésemet az esetleges kudarcra, de azért sem jönnek…)

Szóval: üzlet(nagy)mami születik…

Kell egy jó ötlet, (vagy legalábbis valamilyen ötlet)… Valami kezd derengeni. Talán, lehet belőle valami? Nem, ez nem is jó hozzáállás! Úgy kell írni, hogy van egy ötlet és itt kezdődik el a megvalósítása. (Mégha most csak egy kesze-kusza gondolatsor  is csupán).

Ennek érdekében indult ez a blog (is).

Hogy mi az ötlet? És mi a következő lépés? Na erről majd később, addig még sok mindent kell csinálni…

Ma mindenesetre megcsináltam amit elterveztem. Kész a blog (első variációja) és az első tartalom is felkerült. (persze, nem tökéletes, de kezdetnek megteszi…) 

Lássuk, hogy mutat, ha elküldöm a "mentést"??? 

szuper.jpg

Ja, még kellene valahova biggyeszteni egy képet, mert az is kell... de mi illene ehhez itt éppen, mikor magamról olyan nagyon nem szeretnék képeket feltenni, mert,... mert jó majd biztos ezt a félszt is legyőzöm... most menjen kép nélkül, később is lehet még módosítani... (és aztán lő a módosítás: mondjuk ez a repülőrajtos hörcsög jó is lesz...

Hát ennyit belőlem mára, vigyázz magadra és öleld meg valamelyik szerettedet, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ!

 ... és ha más itt vagy, szemezgess a többi blogbejegyzésemből is.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy az ismerőseid is szívesen olvasnák.

Ha szeretnél a későbbiekben is a mai magyar valóságról olvasni, (egy nagyi szemüvegén át) iratkozz fel a levelező listámra és nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről sem.  

(A feliratkozáshoz csupán a képernyő jobb oldalán a Levelezőlista világos dobozban az email címedet kell megadni, aztán a fekete doboz Feliratkozásra kattintani, majd visszaigazolni az email címedre érkező megerősítő linket és kész is vagy!)