Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kitalálod mikor íródott?

Lehetne az a címe, hogy „Kitalálod mikor íródott?”

Életem úgy hozta, hogy egy ismerősöm meghívott a nagyváros prominens terén megrendezésre kerülő „a párt” kampány rendezvényre. Nem sok kedvem volt az egészhez, de nem tudtam nemet mondani, noha elképzelni sem tudtam magamat egy ilyen helyen. Eleinte. Aztán amikor az ember lánya belecsöppen egy helyzetbe, a többi már csak úgy magától is alakul:

Fekete nadrág, fekete póló, fekete mellény. Állt a férfi a tér közepén felállított szétszedhető műanyag pulpitus előtt egy kis csenevész fa árnyékában. Gúnyos képpel figyelte az ott sürgölődőket, és időnként odaröppentett nekik egy-egy vitriolos megjegyzést.

Az aktivisták fontosságuk teljes tudatában tették a dolgukat. Ki-ki vérmérséklete szerint. Volt aki mosolyogva, kedvesen adta a prospektusokat, volt ki harsányan jópofáskodott, és volt aki nagyképű megjegyzések kíséretében osztogatott. Szemlátomást azt érezték: ők most itt fontosak. Sőt, feladatuk van! Rajtam csak simán keresztülnéztek. (Mit mondjak? Rohadtul utáltam a helyzetet.)

  Viszont ebben a fene nagy feladattudatukban sem tudtak a fekete szereléses pasival mit kezdeni. Aztán az egyik idősebb úr odament hozzá beszélgetni. Érződött, az volt a szándéka, hogy elbagatellizálja a megjegyzéseket  és elhallgattassa a fekete ruhást, de nem vált be a stratégia, annak minden mondat csak növelte a harci kedvét. Szidta az éppen hatalmon levő pártot, a kormányt, itt mindenki lop, csal és hazudik!  Miből vették ezeket a tollakat meg naptárakat amit osztogatnak és miből fizetik ezt a bulit, a mi adónkból?! Folyt belőle megállíthatatlanul.

A téren néhány kisgyerek, az anyukával vagy a nagymamával játszottak az ugrálóban, álltak sorban az arcfestő kislány előtt, vagy szaladgáltak a lufival amit a „szervező” kitűzőt viselőktől kaptak.

Én egyre vacakabbul éreztem magam. Mit fogok itt csinálni az alatt a két óra alatt amíg a nap vendége megérkezik? A „szervezőkhöz” nem tartoztam, a vendégekhez szintén nem, és kisgyermekes anyuka sem vagyok már… így jobb híján becserkésztem a lázongó pasit.

Röpke, kedves mosoly (legalábbis én azt gondoltam, ez volt a képemen) és a bevezető kérdés részemről:

- Jó napot uram! Mi is a problémája?

(Az egyik aktivista odasziszegte hogy nem kellene ezt az embert itt szórakoztatni, mert sose fog innen elmenni. Nem osztottam a véleményét. Szerintem még mindig jobb ezt a hőzöngőt „szórakoztatni”, mint pl. vele beszélgetni. (és különben is, attól, hogy nem hallgatjuk meg, még volt sok embernek véleménye…)

Fekete mellényt nem kellett nagyon bíztatni, sorolta rögtön nekem is, ezek lopnak csalnak és hazudnak, tönkre tették az országot….

Hm… Egyetértünk, sokan ezt teszik, de innen lentről, ahol mi vagyunk, erről sosem tudunk pontos információkat, de biztos, hogy voltnak ilyenek.

Meglepődik. Nem erre a válaszra számított. De tovább megyek, abban is egyetértek, hogy ez a társaság sokat hibázott, de tudja ez ugyan nem mentség, de a rendszerváltás óta létező összes kormány ugyanannyit hibázott így nincs mit egymás szemére vetnie egyiknek sem.

Emberem kicsit szelídült. Azért nem adta könnyen, most jött az „Öszöddel”.

És mondta, mondta nem is hallotta meg, mit mondtam neki, mikor néha beletudtam vágni a szavába. (Hát olyasmit, hogy ez tényleg, de a másik oldal se különb és sajnos itt egyszerűen nem lesz „jó” választás, mert bárki is lesz a nyerő, az már bizonyítottan alkalmatlan.

Időnként sikerült kizökkentenem, pl. azzal, hogy: megkértem, nézzen a szemembe, ha hozzá beszélek, mert zavar, ha másfelé tekinget, erre már rám nézett, vigyorgott nagyokat...

És ez így folyt elég hosszan, mire eljutottunk odáig, hogy a Jobbikra fog szavazni. Ez megint egy jó téma, ezzel is elvoltunk kis ideig. Láttam észérvek nem hatnak, jött a „nőies” érvelés: Nem hiszem, hogy jobbikos szavazó lesz, mert olyan becsületes magyar ember képe van!

Püff neki, ettől elállt a szava. Nem hiszem, hogy életében nevezték már „becsületes magyar ember” képűnek.

(És utóbb kiderült, menyire nem gondoltuk, hogy sok ilyen becsületes képű ember tényleg jobbikos szavazó lett… Jobb híján?!)

Közben azért egyre többen voltak körülöttünk. Az aktivisták sötét pillantásokat lövelltek felém, mire  megérkezett a délután fő vendége. Harsányan berobbant a … gyerekek közé, (nekem nagyon fura, hogy egy párt rendezvényen mért volt ennyi gyerek?!) de ő nem jött zavarba, hogy alig akad néhány felnőtt, aki egyedül, a rendezvény kedvéért jött. (Lehet, hogy megszokták, mert mindig így volt?!)

Volt autogram osztás és kvíz kérdések ajándéktárgyakért. A gyerekek lelkesek voltak. Az anyukáik is szerették az ajándéktárgyakat. Az egyik, pont előttem, vagy tíz tollat gyömöszölt a babakocsiba… de a többség nem volt ilyen mohó…

És volt néhány prominens személy is. A városi „egyik párt”  azon emberei, akik – gondolom - minden rendezvényen ott voltnak. Hogy csak ennyien voltak, vagy csak ennyien hajlandók az arcukat, jelenlétüket adni egy nagyvárosi rendezvényhez, azt nem tudom.

Közben otthagytam fekete ruhás lázongómat, (aki még dohogott egy darabig aztán elment haza, nem is várta meg a fővendégeket.)

Aztán azzal foglaltam le magam, hogy figyeltem az embereket. Próbáltam kitalálni, hogy kíváncsiságból vannak itt, vagy van valami lelkesedés is bennük „a párt” iránt. Végül is arra jutottam, hogy az idősebbeken kívül (néhány jóarcú, nyugdíjas korú) nem nagyon voltak itt  ilyen emberek.

Volt viszont egy fiatal roma srác, aki biztos, hogy lelkesedésből volt itt. Nagyon bírtam ezt a kopasz fejű, nagyszájú, mindig jókedvű pasit. Nem csinált titkot belőle, hogy ő ide tartozik, vállalta, szervezett, beszélgetett, hintáztatta a gyerekeket, osztotta a lufikat, mindenkihez volt egy jó szava. (Velem megosztotta a zacskó cukorkáját… talán mert látta fancsali képemet, gondolta a cukor biztos feldob kicsit.)

Tulajdonképpen a rendezvény „a párt” Európa-parlamenti választás kampányának része volt. A politikai fővendég – egy európai parlamenti képviselő -  rövid és frappáns beszéde után jött a sztárvendég is, akire aztán tényleg megtelt a tér. Aki megszavaztatta a közönséget, mit szeretne hallani. (A lakodalmas rock nyert.)

Nem is volt nekem ezzel semmi bajom, hallgassa aki szereti… én nem rajongok érte.

 

Kicsit csodálkoztak a népek hogy ez a nő most megy el, amikor végre kezdődik a buli, de udvariasan félre húzódtak és utat engedtek nekem…