Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.06.17

Kocsis Rozi, a Győrkőcfesztivál, és a csoda

Győrkőc, Rozi, és valami csoda? Igen ez a három dolog így együtt jár, állapítottam meg a napokban.

4..jpgTörtént, hogy jósorsom belecsöppentett egy születésnapi sajtótájékoztatóba. Idén ugyanis 10. alkalommal nyitja kapuit a sok százezreket messze földről vonzó Győrkőc- fesztivál, ahol az én cégem adja (csak úgy barátságból) az egyik programot.

Már a megérkezés egy élmény: Itt ezek vártak engem! Mosolyogva, apró ajándékkal, rám figyelve. (Hol is volt ez így utoljára? háát most nem is emlékszem…) Aztán a következő rácsodálkozás, maga a helyszín. Ahova csak pillant az ember, valami kis gyönyörűségen akad meg a szem. Nem tudom felsorolni, csak szemezgessünk: az asztalterítőn apró kicsi csillogók nyílnak, képek, fotók, lufik, lámpák, torták, gyertyák, csákók… felsorolhatatlan… de a legszembetűnőbb ez a sok mosolygós ember.  Hogy mitől vigyorog itt mindenki? Hát talán, mert a jókedv ragadós és a vendéglátók is ezt teszik.

 

Aztán Rozi megszólal. Kocsis Rozi a jelenség. Az egész nő, úgy ahogy van egy jóságos, elvarázsolt aranyhajú-tündér. (Jó, nem is arany, de nekem az, és mostantól így nevezzük.)

 3..jpg 

Beszél, csacsog, örül, köszöni mindenkinek, és ettől hirtelen olyan jók lettünk mi itt mindannyian. Nekünk köszöni, amit a 10 év alatt adtunk, tettünk. A támogatóknak, meg a főnökeinek akik mind tettek és adtak. Na, ezek a „főnökei” egy külön kis bekezdést érdemelnek:

A fő asztalnál,  - ahogy illik -  a fő támogató, polgármester úr és csapata. Isten bocsássa meg nekem, én sosem szerettem ezt az embert. Mindig úgy láttam, hogy apró termet, túltengő önbizalom. Inkább nem is ragozom, mert csak negatív jelzők jutnak eszembe gyorkocos.jpgróla.  Eddig. Mert most egy hús-vér csibészes mosolyú emberré vált itt előttünk. A Rozi szövegétől. Mert a Rozi most azt mondta rá, hogy jóember. Attól, hogy tíz éve ezerrel támogatta a jót. A fesztivált, a gyerekeket, a kultúrát. Mint, ahogyaz itt ülők is mind ezt tették, így aztán ők is jó emberek. (még én is, pedig...).

Roziról már volt szó, a Győrkőcről is,

hogy mi itt a csoda? Hát ez az egész győrkőc-story úgy ahogy van! Az, hogy ez a nő (és csodálatos segítő csapata!) gondolt egy merészet, csinált egy nagy bulit, aztán látta, hogy ez jó, és megismételte. Kibővítve, tovább fejlesztve minden évben szebben, jobban, látványosabban. Mostanra éppen a tizediket álmodja, hatalmas munkával, töretlen lelkesedéssel. Megnyert hozzá sok-sok embert, a jószavával a rozis-mosolyával, egész elbűvölő lényével.

Ő maga a csoda, azt érzem, sugárzik belőle a jó, tőle pörög, forog, telik meg élettel itt minden.

Köszönjük Rozi!     2..jpg

(És mindenkinek akinek van olyan szerencséje, hogy csapatod tagja lehet) Isten éltesse még sokáig a 10. éves Győrkőc-fesztivált, és piros-sárga-arany-hajú-tündér megálmodóját!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.