Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.06

Lány a völgyből

Már jó ideje álltam a parkolóban a kocsi mellett, néztem a tejfölös ködbe nyúló karcsú lámpákat. Olyan valószínűtlenül szépek, ahogy a ködfátyolon átszűrődött a fényük.

Ekkor indult el felém a lány. Ha nincs ez a hangulat, biztos nem állok vele szóba, mert nem szeretem, ha akaratom ellenére rá akarnak venni valamire, rám akarnak sózni valamit, vagy éppen a jó útra (a szerintük egyedül üdvözítő útra) akarnak terelni itt az utcán. Erről a lányról valahogy most nem tartottam. Talán, mert nem volt az arcán az a görcsös igyekezet, hogy most becserkésszen és megszerezzen magának, csupán jóindulatú barátságos mosollyal közeledett felém.

A világ legtermészetesebb módján kezdtünk beszélgetni.

Persze rögtön felmértem, a kezében lévő könyvet látva, hogy a Krisna tudat hívét hozta össze velem a sors, de ez most teljesen mellékesnek tűnt, a lány volt az érdekes.

Pár perc telt el mindössze, de a legfontosabb dolgokat máris tudtam róla. Közlékeny volt és barátságos.

Krisna-völgyben él, ahol egy 150 ha-os biofarmon gazdálkodnak, önellátásra berendezkedve, természetes körülmények között gazdálkodva mutatják be a látogatóknak a védikus kultúra jellemzőit, fő bevételi forrásuk az idegenforgalom.

Nem vette rossz néven furcsa kérdéseimet, mint pl. hogy ez – hogy Krisnás vagy -  neked a fő foglalkozásod? És a szüleid mit szólnak hozzá, hogy így, úgymond, kivonultál a társadalomból?

Van rendes foglalkozása - mesélte - ami igazán illik a lelkéhez, hisz virágkertész ott a völgyben. Erre az “utcai foglalkozásra”, hogy adományokat gyűjt, önként vállalkozott, és mindössze egy hónapig tart. A szülei meg, ahhoz képest, hogy pár éve még kemény drogos volt, ezt az ötletét nagy örömmel vették. Egyszerűen megkönnyebbültek, hogy ő végre megtalálta a helyét és most boldog. (Igen, azt mondta, boldog!) Néztem az arcát, és elhittem neki...

Most huszonhét éves, tizennégy éves volt mindössze, amikor a lázadás útjára lépett. Rövid idő alatt jutott el a drogokig, a teljes lezüllésig, megjárta a legmélyebb poklokat. Erre a közösségre pár éve talált, befogadták, itt megtalálta a helyét. Kiegyensúlyozott, elégedett, meggyőződése, hogy jó úton jár, ha találkozol vele, szívesen mesél róla.

Nem, ő nem akart meggyőzni semmiről, ő maga volt a példa.

Hívott, feltétlen látogassam meg egyszer ott a völgyben.

Egyszer tényleg jó lenne elmenni oda.

Még akkor is, ha ez az elvonulás csak kevesek számára megoldás.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.