Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magyarország színes!

... körülnézve az országban aztán találkoztak nagyon szép helyszínekkel is... nekünk vannak váraink, 1000 éves városaink (és sajnos sok-sok várromunk) nálunk elképzelhetetlen, hogy szőnyegpadlóval borítanák le egy templom padozatát és akkor még nem is említettem a sokféle finomságos pálinkánkat... és.. és...

Magyarország igenis (minden gond, baj és probléma mellett) színes!

 

Az elmúlt hetekben érkezett Magyarországra egy régóta Kanadában élő ismerősöm a családjával. Sok évvel ezelőtt voltak utoljára itthon, kíváncsian vártam az első benyomásaikat az országról.

1.jpg

Már ahogy a Ferihegy 2B terminálból tartottunk a gaztenger borította feljáró mellett a parkolóba megjegyeztük, hogy Úristen hogy néz ki ez az egész, itt ilyen balkáni körülmények fogadják a külföldi vendéget? - mesélik. (Persze tudom, nem is Ferihegy - hanem Liszt Ferenc repülőtér a mostani becsületes neve, de ez az átnevezés is egy baromság, azóta is csak Ferihegynek hívja mindenki.) Meg egyáltalán mi ez a rongyrázás, - ezt mondjuk én gondolom – mi az, hogy 2-es terminál és hol is van az 1-es? (Ja, hol is van? Mi van vele éppen? Nekem momentán fogalmam sincs, de annyira nem érdekel már, hogy nem is veszem a fáradtságot, hogy utána nézzek. Csőd? „Ideiglenes” lezárás, vagy mi?)

Jut eszembe: olvastam valahol, hogy 2020-ig terveznek egy 50 milliárd forintos beruházást ide, egy új terminállal, parkoló kapacitás növeléssel, repülőtéri hotellel, a check-in pultok számának növelésével, testszkennerrekkel meg ilyesmikkel. Talán ebbe belefér némi parkosítás és zöldterület folyamatos karbantartás is. (És akkor majd nem kell szégyenkeznünk miatta.)

A következő rossz élmény szó szerint csak pár méterre innen érte őket, amikor kiderült az értük érkező rokonok reptéri parkolási díja. (A közel 1 órás parkolás 1200 forintba került!)  Csak színezi a történteket, hogy rendes méretű (már úgy értem Kanadában rendes méretű) autót nem tudtak bérelni. A neten csak olyan helyeket találtak, ahol hatalmas lehúzással lehetett volna, így maradt végső megoldásnak a reptéri kölcsönző, ahol nem voltak horror feltételek, (pl. négyszázezer forintos kaució) de „rendes méretű” autó sem, ezért kellett két kocsi, hogy a négytagú család cuccát el tudják hozni a reptérről. Útban Budapesten át, nem aratott náluk osztatlan elismerést az ostoba migránsozó plakáttenger és a lerobbant, telefirkált házak sora sem. Az autópályánk még közepes minősítést sem kapott, nem beszélve arról, mit gondoltak amikor meglátták milyen tempóban dolgoznak az útépítő munkások hazafelé jövet az egyik Győr közeli településen áthajtva!

  • Tudod olyan ez az ország, mint egy lassított felvétel, csak most még több az elhanyagolt kövér ember, még a fiatalok között is. Állapították meg sommásan.

Aztán az árak is kiverték náluk a biztosítékot. Mindjárt átszámoltak mindent kanadai dollárra, tudták mennyi az itteni átlagbér, és egyszerűen nem is értették, hogy ilyen árak mellett, hogy tudunk mi itt létezni. (Igaz van, hogy én sem tudom...)

Nem volt ennyire kritikus az elmúlt hetekben a családjával szintén itthon járt fiam, de ő is megjegyezte a Bp-re bevezető út melletti szürke sivárságot.

Én közvetlenül nem tehetek minderről, mégis

rossz volt mindezt hallani, mert tudom, hogy igazuk van, csak nekünk már fel sem tűnik sokszor, hogy mi vesz körül bennünket. Belefáradtunk, belefásultunk sok mindenbe.

Abba, hogy tudjuk a városaink szép főtereit az Európai Uniós forrásokból finanszírozzuk, már abból a részéből amit nem lopnak el azok akik a bogrács körül serte-pertélnek. (Ez itt egy képzavar? Nem baj, biztos értitek azért.) A nép „egyszerű fiainak” meg egyre nehezebb kijönni abból, amit a munkájáért kap. Látjuk, halljuk, olvassuk egyesek mesés meggazdagodását, és látjuk a kevésbé szerencsések mérhetetlen szegénységét, miközben egyre nyílik az olló… Nem kell ezt nagyon magyarázni, hiszen a most hazalátogató fiam, már 15 éve elhagyta ezt az országot, mert a saját szempontjából kilátástalannak ítélte (már akkor is) az itteni helyzetet. Messze, egészen a tengeren túlra ment egy jobb élet reményében, ahol kőkemény kezdeti évek után mára már jó egzisztenciát teremtett magának és a családjának, a kétkezi munkájából, amit itt nem értékeltek szinte semmire. Fáj, persze, hogy fáj, hogy csak Skype-on látom az unokáimat, de be kell látnom, akinek nem ad boldogulást ez az ország annak el kell mennie, és meg kell keresnie azt a helyet, ahol értékelik, ahol boldogul. Vagyis egészen egyszerűen, ahol megtudja teremteni annak a feltételét, hogy boldogan (nélkülözések, nyomorgás nélkül!) élhessen.

Nem, nem politizálok, ez „mindössze” az életünk!

Ez a fentebbi bekezdés csak kis kitérő volt, de térjünk is vissza eredeti témánkra, a hozzánk látogatók élményeihez:

A kezdeti kedvezőtlen képek után, körülnézve az országban aztán találkoztak nagyon szép helyszínekkel is. Itt volt pl. a közeli Győr városi látogatás: Itt szép a belváros, a régi patinás épületek homlokzata felújítva, a sétáló utcák úgyszintén, az utóbbi években épült, szépült sok minden. Sok a szép virág mindenfelé, színessé, harmonikussá téve a várost.

p8100829.jpg

Jut eszembe a színekről: A most hat éves kis unokám, két éves volt amikor itt jártak utoljára, így neki arról az útról nem maradt emléke. Csak az otthoni házukban levő,

az apukája gyermekkori fekete-fehér képeiről gondolta el magának Magyarországot. Úgy, ahogy ott látta fekete-fehérben, vagyis szürkében.

Ez akkor derült ki számunkra, amikor azt mondta, hogy

jé, Magyarország nem is szürke, hanem színes!

(Mi sivár gondolkodású, racionális felnőttek el se tudjuk képzelni mi minden fordul meg a drága kis okos fejükben!)

Volt is némi igazsága ezzel a szürkeséggel, hisz Bp. általunk látott része valóban jobbára szürke volt, Győr viszont szép színes. Mint ahogy szép színes volt a Bakony is, amin keresztül mentünk Balatonfüredre tartva.

03-068.jpg

És színes volt a tó, a hajókirándulás, meg a part menti sétány, és színes forgatag volt az esti borfesztiválon.

img_4634.jpg

Színes volt a strand és a csúzda is. Meg a homokvár amit építettünk.

img_4517.jpg  h-en-1.jpg

És sok színű volt a balatonedericsi Afrika múzeum:

p8080764.jpg   p8080747.jpg

 

 

 

 

     

 

p8080649.jpga tihanyi visszhang szobor

 

 

 

 

 

 

p8100341.jpg     a zirci Bakony-múzeum,

 

 

 

 

 

20160729_043110.jpg

 

 

 

 

 

 

a Dunakanyar sok-sok helyszíne az erdő közepébe bújt patinás szálláshellyel együtt. Aztán bejárták a sokkal szebb (színesebb) Budapest részeit is, meg kicsi unokám különös kedvencét a visegrádi IGAZI várat és az igazi cseszneki várromot is. Majdnem színesre sikerült Pápa város frissen felújított főtere is. (azért csak "majdnem", mert, ugyan gyönyörűen felújították, de itt sok a beton és kevés a zöld felület.) Aztán a zöld színű fák között a Bakony lábánál megbújó lőtéren nagyszerű "fiús  élmény" volt apának és kisfiának a ravazdi lőtéren a lövészet kipróbálása, amiről majd színes beszámolókat tarthat a kis Kanadai barátainak…  

20160729_042915.jpg              20160730_051531.jpg

              

 

  

                                                                         

20160817_083027.jpg

 

 

 

 

 

Szóval a sok szürkeségünk mellett vannak itt szép színes dolgok is, csak (nekünk itt lakóknak is) észre kell(ene) vennünk ezeket!

Azt végig nem tudták megszokni amikor a népek utcán, üzletben, vendéglátóhelyen strandon meghallották, hogy apa kifogástalan magyarsággal beszél hozzájuk,  a kisfiához meg a feleségéhez meg angolul és ők így is válaszolnak, úgy néztek rájuk mintha a holdról jöttek volna. Különösen a szép arcú, csinos kismenyemet zavarta ez, mert ő a nyelvet nem értve sokkal inkább figyelte az emberek metakommunikációját. Mindig azt érezte valami nem stimmel rajta, hogy ilyen figyelmet (kendőzetlen bámulást) vált ki.

Persze volt a családból akit ez sem zavart:

img_4493.jpg    img_4494.jpg

ő (ha éppen jó kedvében volt, és leginkább abban volt) mindenkire szélesen mosolygott és társalgott a húsz hónapos babák sajátos nyelvén. Amerre csak jártak osztatlan elismerést és egyöntetű jókedvet varázsolva minden arra járó arcára. Ilyen kis gyermekekkel kellene talán belépesíteni az utcáinkat, és nem lenne ennyi savanyú arcú, gondjaiba merült ember széles e hazában. (De, hova vezet, ha ezek a babák csak vendégségbe járnak hozzánk?!)

És volt még más is ami összehasonlíthatatlanul jobb itt nálunk, mint Kanadában, és ez nem más mint a nagyi (ez vagyok én!) finomságos főztjei!

Nincs mese, egyszerűen elolvadtam amikor a környék legjobb hírű étterme mellett úgy mentünk el, hogy nem, ide se megyünk most be, mert hiszen te főztél nekünk, és annál jobbat egyetlen étterembe se lehet kapni, - mondták.

No, persze az azért behozhatatlan előnyt jelent, amikor egy saláta úgy kezdődik nálam, hogy menj ki a kertbe és szedd össze a hozzávalókat. A hús alapanyagot meg a fagyasztóból kell kivenni, ami abból a szarvasból származik, amit az erdészbarátaimtól úgy vettem, hogy tudták nekem lesz…

A recept? Végy egy kg szarvas combot – vagy, ha nem tudsz, akkor jó lesz a marha hús is -  kis hagyma, piríts bele füstölt szalonnát és … ja ez nem egy főzős blog! (De ha érdekel tovább, iratkozz fel a levelező listámra és elküldöm a receptet!) Az alábbi kép csak illusztráció, nekem nem volt itt most időm fényképezgetni.

forras-tajkep-blog.hu.jpg

De a nálunk kapható alapanyagok, mint a gluténmentes olasz tészta, vagy a gluténmentes kukoricaliszt is sokkal-sokkal finomabb, mint a Kanadai hasonló termékek.

És sokkal szebbek a gyermekruháink, és csinosabbak a női ruháink, és itt vannak nagyon szép, női  harisnyanadrágok, friss ropogós kifli, ropi, túró rudi, és

nekünk vannak váraink, 1000 éves városaink (sajnos sok-sok várromunk is,) nálunk elképzelhetetlen, hogy szőnyegpadlóval borítanák le egy templom padozatát és akkor még nem is említettem a sokféle finomságos pálinkánkat,

ami az igazi Kanadai kismenyem szerint is egyszerűen minden bajra orvosság…

De mindezek eltörpülnek azon felfedezésünk mellett, hogy

Magyarország igenis (minden gond, baj és probléma mellett) színes!

(aztán a két hét elröppent, mint egy pillanat, ők elrepültek, én meg azóta is nyelem a könnyeimet, mert bárhova nézek, mindenről ők jutnak eszembe…) 

p8080629.jpg

 

Fotók: nagyrészt saját felvételek,ill. a pixabay-ről származnak

Hát ennyit belőlem mára, vigyázz magadra és öleld meg valamelyik szerettedet, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ!

Barátsággal: T.mami

 ... és ha más itt vagy, szemezgess a többi blog-bejegyzésemből is…

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy az ismerőseid is szívesen olvasnák.

Ha szeretnél a későbbiekben is a mai magyar valóságról olvasni, (egy nagyi szemüvegén át) iratkozz fel a levelező listámra és nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről sem.  

(A feliratkozáshoz csupán a képernyő jobb oldalán a Levelezőlista világos dobozban az email címedet kell megadni, aztán a fekete doboz Feliratkozásra kattintani, majd visszaigazolni az email címedre érkező megerősítő linket és kész is vagy!) 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.