Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.02.26

Rendhagyó levél féle egy könyv kapcsán Molnár Ferenc Caramelnek! (1. rész)

"Fogalmam sincs, hogy kihez ér oda és hogyan fog hatni a történetem", írod a könyved vége felé.

Hogy hogyan fog hatni a „többiekre” azt nem tudom, de most itt beavatlak, rám hogyan hatott.

Nincsenek véletlenek, mondják. Biztos így van, és biztos az sem volt véletlen, hogy kezembe került egy újság melléklete, amibe csak úgy beleolvastam. Az írás egy megdöbbentő részlet volt egy énekes srác közeljövőben megjelenő könyvéből. A gyerekkoráról írt; arról, hogy hogyan élt kegyetlen apja rendszeres veréseivel a cigánytelepen…

caramel.jpgAztán tegnap este (éjszaka) elolvastam a könyvet.

Nem, nem az a könyv amit azért nem tudsz letenni, mert szétfeszít az izgalom. „Mindössze” nagyon mélyen hat rád. (Ha értőn olvasod.J )

El kell mondjam, én nem tartozom a népesség azon részéhez, akik rajongói valamelyik álló (vagy leginkább hulló) csillagnak. A különböző tehetségkutatókba is csak bele – bele néztem, így MFC-ről sem tudtam sokat, mindössze annyit, hogy van néhány jó száma, és nagyon jó a hangja.

Régebben még sokat hallgattam rádiót, így volt némi információm ezekről a dolgokról, de az utóbbi időben már leszoktam erről a tevékenységről. (Részben, mert ugyanazt a pár számot játszák állandóan, amiket én nem szívesen hallhatok, másrészt az agymosó papagáj kommandó miatt…). Így azt a kevés számodat sem nagyon hallottam amiket játszanak tőled.

Most rákerestem a Youtube-on. Háát… remek, értelmes, időnként szinte drámaian jó szövegek, igényes jól összerakott kis műalkotás szinte mindegyik dal. A lírádtól meg egyszerűen elolvadok…

Mit mondjak?! Egy kincs ez a pasi, állapítottam meg, úgy a tízedik, számomra eddig ismeretlen számot is meghallgatva!

A könyvben leírtakról?

Már az is szimpatikus, hogy nem azt mondogatod, hogy írtam egy könyvet, (aztán megírattad valami bértollnokkal) hanem az a Szily Nóra aki lejegyzi a sztoriját, akit én mindig is nagyon jó riporternek tartottam. (Amikor még az volt, és amikor még voltak Mo.-on riporterek, és nem picsogó, idióta celebecskék vezették volna a különféle műsorokat).

  Nekünk, akik kicsit szerencsésebb csillagzat alatt születtünk és nem kellett megélni az éhezést, a szemétben turkálást, hogy legyen kis bevétele a családnak, a családon belüli veréseket, a származásunk miatti zsigeri kirekesztést, megalázásokat, a folyamatos szégyenérzetet

azért mert nincs semmink, nyomorgunk, igazából elképzelhetetlen ez a világ. Illetve, ahogy elmeséled elképzelhetővé válik számunkra is, és folyamatosan ott érzem magamban a mély döbbenet.

De nem sajnálgatod magadat, tárgyilagosan meséled, ahogy a nevelőapád folyamatosan dolgoztat, nem volt játék, nem volt ünnep, nem volt szerető család, sokszor rendes ruha és étel sem. Az iskolában az történt, (mint ahogy mindnyájan tudjuk mi történik ebben az országban, csak nem beszélünk róla, nem foglalkozunk vele, szemet hunyunk felette!!) ahogyan általában bánnak a cigány vagy félig cigány srácokkal. Az anyád meg gyenge volt ahhoz, hogy bármitől megvédjen. Mindezek ellenére – vagy éppen ezért?! – olyan józan jóindulattal tekintesz vissza minderre, hogy az embernek eláll a szava. Lehetne vádaskodni, elítélni, megvetni, felelősségre vonni, de nem, nem teszed, próbálsz mindenkit megérteni, felmenteni, igazolni. (Azt is amire nincs semmilyen mentség, de igazad van, Isten dolga az ítélkezés, és nem a miénk)!

Hogy vajon valóban képes vagy erre, vagy itt mindössze próbálod nemcsak velem az olvasóval, hanem saját magaddal is elhitetni, hogy képes vagy a megbocsátásra a megértésre? Mert, azért azt nem gondolhatja komolyan senki, hogy az apja önzését (neki rántott hús, a gyereknek parízer, meg cukros kenyér) és brutalitását (verés a legkisebb vétekért) azzal lehet felmenteni, hogy ő is ezt látta. Mondd csak kiskomám, akkor te mért dolgozol ezerrel azon, hogy ne ilyen legyél a gyerekedhez, hiszen te is ezt láttad, akkor – apád példájából következően – neked is ilyenné kellene válnod, nem?

Ez a pasi, próbál nagyon őszinte lenni, ezt éreztem a könyved olvasásakor. Pedig őszintének lenni az kőkemény, nehéz dolog! Nem beszélve arról a „mellékhatásáról”, hogy kiszolgáltatottá, támadhatóvá teszi az embert! Ezért általában – mi közönséges halandók -  nem is nagyon vállaljuk fel ezt a fajta őszinteséget.

Semmitmondó általánosságok, jópofizás, mindenkinek nyomjuk azt a szöveget, amit –szerintünk – hallani szeretne. Ebből nem lehet bajunk, gondoljuk. Csak belesimulni a tömegbe, nem kilógni, mert azt bántják, azt kirekesztik, azzal nem jól bánnak. Így aztán egyre inkább látszat lesz minden, amikor meg már nem bírjuk ezt a folyamatos képmutatást bezárkózunk, nincs kommunikáció, nincs véleménynyilvánítás, hiszen úgysincs értelme semminek… És lassan mi leszünk a néma ország lakói…

De te beleállsz és elmondod!

A siralmas gyerekkort, az üveggyárat, a betegséget, ahogy átélted a tehetségkutatót, a vele bónusznak kapott szerelmet. A hiéna médiát, a szerelem kudarcát, az azt követő önpusztító tombolást.

Aztán a megfeszített munkát, a kezdeti siker után a végre megengedhetem magamnak, hogy libamájat egyek érzést…(De szeretnék gazdag lenni, egyszer libamájat enni… mondta vala József Attila is!)  és a mamának veszel legelőször egy házat!

Mondjuk ez a mama meg is érdemelte ezt a gesztust, mert ilyen embert tudott nevelni, akinek az első igazi keresményéből ez volt a legfontosabb! Mindazért, és mindannak ellenére ami történt veled eddig!

Azt mondod, hiába vannak nagyon sikeres saját számaid, sok-sok sikeres koncert, fellépés nem jelölnek díjakra, nem játszák a számaidat mert kilógsz a sorból.

No, de...

hú, ez úgytűnik hosszú lesz... most tartsunk kis szünetet inkább...  Folytatása következik…

A fotók: Caramel facebook oldaláról

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Érdeklődés

A. melinda, 2017.02.26 18:35

Klassz, kedvem támadt a könyvhöz, mi a címe?

Re: Érdeklődés

T.mami, 2017.03.10 15:42

Írók: Szily Nóra, és Molnár Ferenc Caramel
Címe: (mi lehetne más?) Caramel

Kérdés

István, 2017.02.26 18:36

Várom a folytatást, mikor lesz?

Re: Kérdés

T.mami, 2017.03.10 15:41

Rövidesen... :)