Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.02.27

Rendhagyó levél Molnár Ferenc Caramelnek (2. rész)

Azt mondod, hiába vannak nagyon sikeres saját számaid, sok-sok sikeres koncert, fellépés nem jelölnek díjakra, nem játszák a számaidat mert kilógsz a sorból.

No, de...

Folytatása következik, (ígértem tegnap).

(A levél első részét a korábbi bejegyzések között találod.)

Íme a folytatás:

Kedves Molnár Ferenc Caramel!

Egy prcig ne bántson, hogy kilógsz a sorból! Ebből a sorból, ami napjainkban Mo.-on létezik csak annak van (szerintem) igazi értéke aki kilóg! Ha bírod erővel, ha vagy olyan kemény legény, az a legjobb dolog amit megtehetsz, hogy nem simulsz bele ebbe a rendszerbe! Sose felejtsük, csak az teheti meg mindezt, aki saját erejéből képes ilyen csúcsokra jutni, mert a tehetség, a minőség akkor is utat tör, ha nincs külső segítség, ha nincs támogatás. (Azt meg csak te tudod, hogy ennek mekkora ára van!) De ehhez valódi tehetség, valódi talentum kell, olyan bazi nagy  elszántság ami neked van. Légy nagyon büszke magadra!

Tudom, te ennél sokkal szerényebb vagy, de nem baj, majd én (és még sokan mások, akik megismernek) leszünk rád nagyon büszkék!

Az meg ahogy az adományaidat, az embereknek adott segítségeidet kezeled, külön tanítani kellene a „Celebekből – hiteles művész embert képzünk” – kurzusokon. (Ha létezne ilyen!)

Mert adni csak szépen csendben a háttérből, csak és kizárólag a segítés és nem az önreklám miatt szabad, ha jelen van a média, akkor oda se mész – mondod, és ami még fontosabb: teszed is!

Jól van kisfiam, ez így szép, ezt így is kell, máshogy nem is szabadna!!! J

(Bocs a "kisfiamért" ezt csak úgy a hatás kedvéért, de a középső gyermekem veled egykorú.)

Úgy belegondolva ebbe az egész sztoriba,

mégis mi a franctól lettél te így magadtól ilyen marha jó fej?! Nem volt előtted jó példa, nem nevelgetett szépre, jóra, nemesre senki, nem hiszem, hogy a világirodalom gyöngyszemeit olvasgattad ott a cigány-telep mértani közepén és az hatott rád ilyen elementáris formáló erővel.  Akkor meg mégis mitől, mondd meg mitől?!

(Tudom, hogy nincs racionális válasz, egyszerűen így álltak össze a csillagok feletted, és ezt a klassz formációt dobta a rendszer J)

Ja, neked már van mire szerénynek lenni! Igaz, a tehetség Istentől való, de az meg, hogy kibontakozzon, az az emberi teljesítmény függvénye, az csak az emberen saját magán múlik.  Lehetett volna a sorsod a többi „felfedezett tehetség” sorsa; a süllyesztő! Ha nem állsz neki saját számokat írni, ha nem szervezel magad köré zenekart, menedzsmentet, dolgozol keményen, hogy ledolgozd a (valójában soha le nem dolgozható) hátrányt, a gyermek és ifjú korod körülményei miatt. Mindegy! A soha le nem dolgozható hátrányaid ellenére is toronymagasan emelkedsz ki a saját mezőnyödből! (Ami persze nem ment fel a további önképzés, tanulás alól, de ezt te nagyon jól tudod magadtól is).

De tudnod kell azt is: ezért nem szeretnek, ezért nem hívnak sok helyre, ezért nem jelölnek díjakra, ezért lógsz ki a sorból. Más vagy, minőségileg más! Hála a Jóistennek! J

A „rendszer” (itt nálunk mostanában, mindenféle rendszer) az irányítható, befolyásolható figurákat szereti. Te egyik sem vagy, nem igaz? Akkor meg minek a sebnyalogatás? Nem vagy ilyen, nem is akarsz ilyen lenni, akkor fogadd el, hogy ez a következmény! Vannak céljaid, csupa klassz dolog, ezen kell dolgozni, a többi nem a te dolgod, az a körülötted levő világ dolga. Nincs rá nagyon hatásod, így meg kell próbálni amennyire lehet figyelmen kívül hagyni. (Tudom, dumálni és fennkölt tanácsokat osztogatni sokkal könnyebb, mint a valóságban megtenni, de akkor is... )

Megkapó, ahogy az igazi barátokat hiányolod magad mellől. 

Tudod (persze, hogy tudod, én csak összefoglalom) ezzel sincs nagyon mit tenni. Nem érünk rá igazi jó barátok lenni. A barátságra idő és energia kell, és nekünk minden időnk és energiánk saját magunkra kell, nincs nélkülözhető belőle. Nekünk kell több pénz, több élmény, több… mindenből több mint ami van. Akiben meg nincs ekkora önzés, és nemcsak kapni akar, hanem ad is, az előbb utóbb rájön becsapják, kihasználják, visszaélnek vele, és lehúzza a redőnyt. (Te is lehúztad, én is lehúztam már jó ideje).

De azért az is hozzátartozik, hogy egy bölcs Kínai mondás szerint, „Most már meghalhatok, mert szereztem egy igaz barátot”. Vagyis ez mindig is nehéz ügy volt és nagy kincsnek számított egy szem IGAZI barát. Szinte mindannyiunknak olyan tapasztalatai vannak, hogy addig vannak körülöttünk a „barátok” amíg nekik van szükségük ránk, amikor úgy fordul, hogy nekünk kellene a segítség valahogy megritkul (elfogy?) körülöttünk a barátok száma.

A média-hiénákról nekem nincsenek közvetlen tapasztalataim, csak a neten látom a silány, szánalmas „végeredményt”.

Ehhez csak annyit fűznék hozzá hogy így a nyilvánossággal kapcsolatban szoktam én emlegetni az „Írástudók felelősségét”. Ez ugyan így nagyon fellengzősen hangzik, egyszerűre lefordítva, arra gondolok itt, hogy annak akinek kicsit több talentum adatott, annak igenis felelőssége van abban, hogy amit tud, abból adjon át a szerényebb képességekkel megáldottaknak! Ezzel el is érkeztünk a művészek felelősségéhez. Igen, a nívós előadóművész is művész, és tetszik, nem tetszik, egyben példa, és felelőssége is  van!

Véleményed, érzelmeid, életed benne van a számaidban, (mondhatod jogosan) de a "népek" nagy része sajnos nem figyel oda a szövegeidre, fontosabb, érdekesebb, érthetőbb számára a néhány mondatos Facebook bejegyzésed.

Ezért aztán - ha teljesen kéretlenül, de megengeded, hogy tanácsolhassak itt végén neked valamit - lehetne ezt a Fb. fórumot kis MFC szintű „népnevelésre” használni. Tudom idő, energia kell ehhez is, de hetente egy-egy gondolatfuttatás egy általad fontosnak ítélt témákról, (barátság, vagyon-szegénység, apa minta, szegregálás stb.... annyi okos gondolatod van!) vagy egy-egy versszak megosztása (kis magyarázattal, hogy valójában miről is szól) nem lenne olyan nagy áldozat, és sokszorosan térülne meg (többféle szempontból is).

Összegezve: Örülök, hogy megosztottad a történetedet, jó, hogy olvashattam a cigány közösségek életéről, arról hogyan éli meg a magyarságát az akit a többség kirekeszt, a különböző kultúrák rád kifejtett hatásáról, azt hogy hogyan gondolkodsz barátságról, a pénzről, az adományozásról, a szűkebb szakmád belső bajairól, és annak is örülök, hogy a rád nézve kevésbé hízelgő dolgokat sem hallgattad el.

Szívből kívánom neked, hogy meg tudd teremteni azt a boldog családot, amire annyira vágysz, és azokat a szakmai sikereket, amiket kitűzöl magad elé, (ez utóbbit merő önzésből is, hisz mindannyian leszünk gazdagabbak tőle).

 

Hogy mi jut eszembe a könyvedről? Ja az, hogy ez a könyv attól jó, hogy egy jó emberről szól. J

Üdvözlettel: T. mami (az egyik ismeretlen olvasód a sok közül).

 

A kezdőlap fotója: MFC facebookoldaláról (általam kicsit átszerkesztett változatban)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gratulalok

Magdolna, 2017.05.16 19:36

Ez remek iras volt. Kedvem tamadt elolvasni. De az is figyelemre melto ahogy vegig elemzed nem csak a konyvet hanem sok minden mast is a minket korulvevo vilagrol. Szeretem az iradaidat. Irjal sosat. Sokat.