Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.07.08

Szerinted is állami gondozásban a helyük?

Az nyilvánvaló, hogy minden nap nem lehet blogbejegyzést írni (illetve biztos lehet, de … és itt jöhetne egy csomó különböző jobbnál jobb kifogás a részemről) de most inkább megkíméllek ettől és maradjunk annyiban, hogy

ezentúl szerdán és szombaton este lesz új blog bejegyzésem. Ezt viszont most ünnepélyesen megígértem!

(És azért azt így halványan hozzáteszem, hogy nem szoktam mindig minden ígéretemet betartani, de igyekszem, igyekszem…)

Tehát szerda és szombat az este (egyik) programja számodra Kedves Olvasóm ezentúl a T.mami-blog. OK? Úgy vettem, hogy bólintottál. (Ha nem, az mondjuk nem változtat semmin, de  ez így azért kicsit jobban hangzik…)

Ezzel a blogírással egyébként nálam két baj szokott lenni. Az egyik, amikor nem jut eszembe semmi érdemleges. Ez azért most őszintén, (mert mi a fenének lódítanék?) nálam elég ritkán fordul elő. A nagyobb és gyakoribb baj inkább az, amikor több téma is itt van a fejemben, mindegyikről lenne mondanivalóm, de mindent nem lehet egyszerre!

És itt azért emlékezzünk meg egy röpke percre azokról - igaz, egyenlőre nem lehet velük Dunát rekeszteni, de azért vannak számosan -  akik írnak pár biztató sort, hol Facebookra, (ezt nem szeretem) hol a megadott e-mail címre és néha (ez a legritkább, pedig itt lenne a helye) ide a blogra, hogy írjak-írjak mert csípik a stílusomat, meg úgy általában ezt az egész blogozósdimat. Szóval dicséret és bíztatás. Amit nőiesen bevallva, (vagy férfiasan?) jó ám olvasni!

No, de már túl hosszúra nyúlik itt a bevezetőben a saját magamról szóló duma, úgy, hogy lapozzunk inkább és jöjjön a mai napra rendelt történet… (első része, mint a végére kiderül.)

15916629012_1e63567624_z.jpg

 

Képzelj el egy családot! Három kiskorú, plusz  egy apa és egy anya. Nem, ők nem romák, ők "rendes magyarok".

(És csupán a létszámukban hasonlítanak a mellékelt képen levő családra!)

Apuka, amolyan egyszerű, szótlan, nem sok vizet zavaró típus. Talán van, valamilyen sehol sem hasznosítható szakmája, de az is lehet, hogy még az általánost se fejezte be. Segédmunkásként dolgozik, amikor dolgozik, de becsületére legyen mondva, addig jár munka után amíg nem talál valamit, így szinte mindig van munkahelye.

Anyuka, már más. Nagyon buta, primitív a lelkem, de akkora szája, dumája és önbizalma van, hogy nem hinnéd, hogy ő is csupán betanított munkás. Hallottam egyszer egy "előadását" a buszon, ha nem ismerem, kétségem nem lett volna, hogy ő a nagyfőnök főtanácsadója a raktárban, ahol akkoriban nyolc órában ládákat pakolt.

Apa, anya dolgozni jár a közeli nagyvárosba, a kisebb gyerek óvodás, a másik kettő iskolás. Valamikor pár éve vettek (szocpol, meg hitel!) egy szép kis házat a faluban.

 

tornacos-paraszthazak-18.jpg

 

Azt a hosszú tornácos parasztházat képzeld magad elé ahol középen a konyha, mögötte a spájz és nyílik belőle két oldalt egy-egy szoba. Egy nagyon rendes, takaros idős gyermektelen házaspár halt ki belőle.

 

 

indafoto.jpg

 

Olyan minden évben szép fehérre meszelt, piros cseréptetős, zöld ablakos, az ablakokban, a tornácon végig piros muskátlis, elöl virágoskert, rendezett udvar, hátul gazdasági udvar, gyönyörű gyümölcsfás nagy kert az udvar végében. Nem, fürdőszoba nem volt eredetileg sem, de a szobák padlósak, a konyha szépen lekövezve, és a takaros berendezést se vitték magukkal a ház korábbi lakói.

 

Hát ez a pár éve még gondosan karbantartott ház és porta ahol éltek, néhány év ottlétük alatt annyira lepusztult, hogy lassan rájuk omlik az egész.

Amikor először jártam náluk folyton arra gondoltam, mit mondana az Annus néni, ha látná, mi lett a birodalmából.

romoshaz.jpg

Egyszerűen felfoghatatlan a számomra, hogy lehetett két-három év alatt ennyire leamortizálni, összekoszolni, felélni, leélni mindent.

(Ugye tudod, hogy ezek a képek csupán illusztrációként szolgálnak!) 

Annyi a szemét, hogy a konyhában ösvény vezetett a ledobált hulladékok között a szobának nevezett putriba, vakolat lehullva, bútorokon csíkokban a lefolyt ragadós kosz, szennyes, büdös ruha halmok mindenhol, az ágynemű helyett rongyok… Leírhatatlan rendetlenség, kosz és büdös.

szegeny-nol.hu.jpgA gyerekek fő tápláléka a zacskós tészta, úgy kifőzés nélkül a zacskóból…

A család a falu gyermekvédelmisének  állandó kliensei. Többet foglalkozott velük, mint az összes gyermekes családjával együttvéve. Ez a falu még szerencsésnek mondható csak egy-két hasonló életvitelű család él benne. (halkan tegyük hozzá: most még)  Annál is inkább, sokat kellett velük foglalkoznia, mert a szomszédok már mindenféle hatóságnál feljelentették őket.

„Hivatalból” tanította a gyerekeket bevásárolni, pénzt beosztani, takarítani. Ezt úgy kell érteni, hogy konkrétan:

 

Vett a boltba, vödröt, domestost, gumikesztyűt, mosószert és ott a helyszínen megmutatta, hogyan kell lemosni, meg felmosni. (Hamár az anyjukat se tanította meg erre senki) De amikor tavasszal anyuka a gyerekekkel elvetette a kertben a bolti levesport (!) feladta a jobbra, szebbre nevelésük kísérletét is.

 

A hatóságok mindent rendben találnak az "eljárásokat" illetően. Az „eljárás” abban állt, hogy az egyik gyereket SNI (sajátos nevelési igényű)-vé nyilvánították, és bentlakásos iskolába helyezték el, hetes iskolában, így csak hétvégére jött haza, a kicsi a mamától járt óvodába. Mivel a szülők dolgoztak, nem voltak jogosultak önkormányzati támogatásra, de rendszeresen vitte nekik az adományokból származó ruhákat, élelmiszer csomagokat, többször különféle bútort is.

8353912422_b1f11d1510_m.jpgMindennek csak annyi látszatja volt, hogy nem éheztek, volt mindig valamilyen ruhájuk, de a körülményeik! Mint a legsötétebb nyomortanya.

Egy idő után egyértelművé vált, hogy ezek az emberek sosem lesznek képesek a mi fogalmaink szerinti rendezett körülményeket teremteni a saját maguk és a srácaik számára így felmerült, hogy ez a három gyerek ezekkel a szülőkkel nem lakhat abban a házban.

Jött az ötletelés: Megoldás lehetne a nagymama, aki szintén itt él a faluban, és szereti az unokáit. A nagymama - ha nála vannak - most, főz rájuk időnként, de nála majdnem ugyanolyan koszban vannak, mint otthon. De nagymamának nagyon rossz természete van, mindig mindenkivel összeveszik, valószínűleg mélyen depressziós. Végül is a gyerekek nála is ellennének, és talán a szülőket is befogadnák. Persze, kötelezni nem lehet a erre, és lehet, hogy pár év múlva az ő háza is így nézne ki, mint amelyiktől elindult a történetünk.

 

Ami még árnyalja a képet, hogy rendezett viszonyokat ugyan nem tudnak teremteni, de nagyon ragaszkodnak minden egyes utódjukhoz. Élnek ebben a koszban és mocsokban, de a gyerekeiket szeretik és ragaszkodnak hozzájuk.

 

És a gyerekek is szépen, mondhatni tisztelettel és szeretettel beszélnek a szülőkről. (Az apukám, meg az anyukám…)

Az is felmerült, hogy talán jobb lenne (szakszerű szóval)  kiemelni innen ezeket a jobb sorsra érdemes emberkéket, és az állam gondoskodására bízni őket,  de mindenki tudja, hogy ezt a „megoldást” minden szociális szférában dolgozó szakember addig halogatja, amíg csak bírja.

 

Mert melyik a fontosabb az anyagi, materiális háttér, (tiszta ruha, tiszta szoba, rendes étel) vagy az érzelmi (szeretlek kislányom, sietek haza hozzátok és ma kaptam fizetést, persze, hogy hozok nektek Colát...) 

Aztán történt valami amitől felgyorsultak az események.

Az anyához mentőt hívott a férje, mert véletlenül belebotlott a konyhában, hogy az egyik hajnali derengésben, megszülte negyedik gyermekét...

 

A képek illusztrációk, forrás: nol.hu, indafoto,gerf.hu

 

Hát ennyit belőlem mára, vigyázz magadra és öleld meg valamelyik szerettedet, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ!

Barátsággal: T.mami

 ... és ha más itt vagy, szemezgess a többi blogbejegyzésemből is.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy az ismerőseid is szívesen olvasnák.

Ha szeretnél a későbbiekben is a mai magyar valóságról olvasni, (egy nagyi szemüvegén át) iratkozz fel a levelező listámra és nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről sem.  

(A feliratkozáshoz csupán a képernyő jobb oldalán a Levelezőlista világos dobozban az email címedet kell megadni, aztán a fekete doboz Feliratkozásra kattintani, majd visszaigazolni az email címedre érkező megerősítő linket és kész is vagy!) 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.