Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki vagyok, és miért vagyok itt?

Minenek előtt a lényeg: vigyázz magadra, öleld meg valamelyik szerettedet! (Ki tudja meddig teheted meg?!) Ne gyűlölködj, mert a saját életedet is mérgezed vele, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ!

Nos, szikáran a tények: Kicsivel túl a hatvanon, ugyan jobb napjaimon nem nézek ki ennyinek, de ettől ez a tény, még tény marad. Elmondhatom, hogy nem tartozom a kalandor típusú emberek közé, hisz ma is ott (abban az aprócska faluban) élek, ahol megszülettem. Volt ugyan néhányszor késztetésem, hogy tovább kéne innen lépni, de valószínűleg nem akartam eléggé, mert végül is maradtam. Ez azonban nem korlátoz semmiben, hisz magyarországon tulajdonképpen nincsenek távolságok. (A világháló meg innen is elérhető.)

Első gyermekem 19 éves koromban született, (Kanadában él, Kanadai feleségével és két gyermekével), a középső fiamnak szintén két gyermeke van, a „kicsi” is a 24. évében jár már, és egyetemista itt Magyarországon. Így négy gyönyörű, okos, kedves unokám van. A három gyermek nevelése mellet is folyamatosan dolgoztam. A munkám? Semmi különös, adminisztráció, pénzügy, munkaügy, biztosító társaság, majd a kis falum polgármestere 6 éven át. (Ez már egy érdekesebb történet, majd biztos előjön itt-ott még). Jelenleg egy részvénytársaságban a különféle pályázatok menedzsereként tevékenykedem, és hozzám tartoznak a cég közbeszerzési ügyei, és kommunikációval kapcsolatos tevékenysége is. (No igen, a sokat hallott pályázatok és közbeszerzések világa! Ez is egy érdekes terület majd biztos erről is lesz mondandóm a későbbiekben.)

Már éppen mehetnék nyugdíjba, (a nőkre vonatkozó korkedvezmény miatt) de valahogy nem éreztem még azt, hogy eljött nálam a „visszavonulás” ideje, most is naponta bejárok a lakóhelyemtől nem messze levő nagyvárosba dolgozni, és tervezem, hogy valami olyan elfoglaltságot találjak a nyugdíjas éveim aktív időszakára, ami lazább mint a munkahely, mégis érdekes, kihívást jelentő feladat. (Ami talán valami vállalkozás lehetne, vagy egy laza blogolás?)

És mi van, ha egy magamfajta (majdnem) nyugdíjas blogolni kezd? 

Nos, ez a blog jelenlegi szándékaim szerint erről fog szólni. Aztán, hogy valójában miről szól az meg majd kiderül... ha kitart a lendület addig, hogy kiderüljön... meglátjuk...

Úgy egyébként meg vigyázz magadra, öleld meg valamelyik szerettedet! (Ki tudja meddig teheted meg?!) Ne gyűlölködj, mert a saját életedet is mérgezed vele, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ!

 ... és ha más itt vagy, szemezgess a többi blogbejegyzésemből is.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy az ismerőseid is szívesen olvasnák.

Ha szeretnél a későbbiekben is a mai magyar valóságról olvasni, (egy nagyi szemüvegén át) iratkozz fel a levelező listámra és nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről sem.  

(A feliratkozáshoz csupán a képernyő jobb oldalán a Levelezőlista világos dobozban az email címedet kell megadni, aztán a fekete doboz Feliratkozásra kattintani, majd visszaigazolni az email címedre érkező megerősítő linket és kész is vagy!) 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.