Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.02

A hivatal jegyzője (mint legfontosabb munkatársad)

Messzire futottunk térjünk inkább vissza a kezdetekhez.

Ahogy először beteszed a lábadat a hivatalba, már gyanakvással szemlélnek.

Ott van ugyanis az apparátus, aki az elődöddel dolgozott az elmúlt években. Jobb ha tudod, mindenképpen ellenérzésekkel fogadnak! Ha jó volt a légkör akkor azért, ha nem, akkor azért mert neki már ismerték a rigolyáit. Megtanultak alkalmazkodni hozzá. Tőled tartanak, nem ismernek, sok esetben félnek is. Vannak ugye történetek a tisztogatásokról. És nagyon kevés az olyan ember, akinek annyi az önbizalma, hogy feltételezze az ő szaktudására mindenkinek szüksége lesz. Ez senkinek nem egy felhőtlen időszak.

Rájuk vagy utalva, ők tudnak neked az első perctől segíteni (és ártani is pesze) Ebben a gyanakvó légkörben, próbálgatjátok egymást. Ki-ki vérmérséklete szerint vesz részt ebben a játszmában.

Lássuk őket egyenként, a munkatársaidat, a csapatot:

Legyen az önálló hivatal, vagy körjegyzőség, jegyző mindenképpen van, és ő lesz az elsőszámú legfontosabb munkatársad. Az ő szakmai, emberi képességein sok múlik. Nagyban segítheti és gátolhatja a munkádat. A jegyző esetében te vagy a munkáltatói jogok gyakorlója (magyarul: te vagy a főnöke) míg a hivatal dolgozóinak a jegyző.  Ezt jó, ha mindig szem előtt tartod! Az irodában dolgozók nem a te irányításod alatt állnak, velük kapcsolatban a jegyzőnek van csak utasítási joga, neked legfeljebb véleményed lehet. (Más kérdés persze, hogy miután a jegyző felett te állsz, nem nagyon fog olyat tenni, amivel direkt kivívja ellenszenvedet.)

És ha már itt tartunk: A köztisztviselők (ők a hivatal dolgozói, a hivatalsegéd, a takarítónő kivételével) a köztisztviselői törvény (ez a munka törvénykönyve közszféra beli megfelelője, itt-ott jelentősen eltérve, annak „normális” szabályaitól) hatályánál fogva „be vannak betonozva” a hivatalukba!

Miután előző („normális”) pm.-ség előtti életemben munkaügyes is voltam, nagyon érzem ezt a különbséget.

Csak egy példa: hivatalba lépésem első hónapjában a gazdálkodási előadó (mellesleg a korábbi pm. felesége)  a többi aláírni való utalás között, elém tett egy olyat is, ami a volt pm. 13. havi béréről szólt. (Amit ugye már az új testületnek kellett volna megszavazni, de ez esetben erről, szó nem volt.) Ez a „munka világában” olyan vétség, amit azonnal rendkívüli felmondás indoka és kész. Nem ám így az önkormányzatiságban! Itt nem elég egy szándékos vétség, itt sok-sok vétség kell, írásban dokumentálva mindent. És akkor is csak a testület tagjaiból szervezett fegyelmi bizottság járhat el.

El lehet képzelni egy faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, ki az a testületi tag, aki a pm. szövetségeseként pálcát tör egy másik falu lakó felett, akinek ugye sok rokona, barátja él ugyanott.

Kitérő volt, menjünk vissza a jegyzőhöz.

Csak a nagyon jó jegyző, a jó jegyző! Akinek ebben nincs szerencséje, annak nagyon nehéz lesz az élete.

Egyrészt szakmailag rengeteget kell tudnia. Nem tudom hány jogszabály szabályozza ezt a világot, de az biztos, hogy rengeteg. És nem elég az a sokszor hangoztatott állítás, hogy nem kell mindent fejből tudni, csak azt, hogy hol kell megnézni. A gyakorlati életben bizony nagyon sok mindent kell fejből tudnia, ahhoz, hogy a pm. támasza és az apparátus felügyelője, tanácsadója legyen.

Tudnia kell értelmezi a sokszor „emberi nyelvre” lefordíthatatlan jogszabályokat, nyomon kell követnie az állandó változásokat. Ha az ügyintéző megakad, neki kell segítenie.

Tudni kell az ügyfeleket korrektül, határozottan, de mindvégig nagyon emberségesen tájékoztatni, és a felsőbb hatóságok eszméletlen mértékű elvárásainak is tudnia kell napra készen megfelelni és még sorolhatnám. Ezt csak egy nagyon jó képességű ember képes megtenni. Úgyhogy becsüld meg nagyon, ha ilyenre akadsz.

Én ugyan magamon nem tapasztaltam, de tudom, hogy sok esetben van egy különös ellenszenv a jegyző és a pm. között. És bizony esetenként a „szakember” jegyző lenézi a „laikus” polgármestert. A jegyző a törvényesség őre, polgármester meg lázong az örökösen jogszabályokra hivatkozó, csak kerékkötőnek érzett jegyző ellen. Kitalál valamit, és nem érdekli, milyen szabályokba ütközik, oldd meg, mondja, és innentől szenvednek mind a ketten, ahelyett, hogy összedugnák a fejüket és közösen kitalálnák, mi az az optimális megoldás, ami jó is, és szabályos is. (Vagy legalábbis a mezsgyén van.)

Ez akkor adódik elsősorban, ha nagyon nagy az emberi, műveltségbeli különbség kettejük között. Pedig jobb, ha kompromisszumra jutnak, mert az elkövetkező legalább négy évben nem nagyon tudnak egymástól szabadulni, és akkor már jobb a békesség, mint a bozótharc.

Vannak esetek, amikor viszont kenyértörésre kerül sor. Mert bármilyen keserves is szembesülni vele időnként előfordul, hogy vannak emberek, akik nem alkalmasak arra a posztra, ahol vannak. Itt nincs más megoldás, szépen, csúnyán, de meg kell válni egymástól. Ha egy egész közösség, egy falu fejlődése a cél, akkor nem lehet tekintettel lenni arra a személyre, aki alkalmatlan. Ezt akkor is szem előtt kell tartanod és végig kell csinálnod, ha beledöglesz. Mert rossz munkatársakkal nem lehet dolgozni. Nem jutsz semmire. És akkor még a fejed felett lebeg az is állandóan, hogy Te vagy a felelős mindenért!

(Sajnos, komoly tapasztalataim vannak ezen a téren.)   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.