Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.09

A polgármester és a politika

A legkisebb település polgármestere sem ülhet otthon az elefántcsont-tornyában, mert az annyi, mintha elásta volna magát egy bunkerba, és majd a ciklus végén előbújik, körülnéz és megállapítja, hogy jé, nem történt itt az elmúlt években semmi?! 

Ha nem mész a dolgok után nem is történik semmi. Nem fog senki a helyedbe hozni, tálcán kínálni egyetlen lehetőséget sem.

Lehet a panasz áradatba temetkezni, hivatkozni a nehézségekre, de nem érdemes.

Bizony, főként kezdetben (később is, csak akkor már megtanulsz szelektálni) ott kell lenni mindenhol.  Meg kell ismerned sok embert, egyrészt azért, mert tőlük tanulhatsz, másrészt, azért mert csak így fogod tudni, kitől kérhetsz segítséget az aktuális problémáidhoz. És az sem utolsó szempont, hogy így ismernek meg, azok az emberek, akik közel voltak a tűzhöz. Volt már olyan sikeres pályázatom (mint utóbb kiderült) hogy azért kaptuk meg a kért összeget, mert a döntést hozó hallotta egy hozzászólásomat egy fórumon. És az olyan volt, hogy felfigyelt rá…

Azt szoktam mondani, nem biztos, hogy tudom a megoldást, de tudok egy telefonszámot, ahonnan el lehet indulni. (Úgy 300 telefonszám volt akkoriban a telefonom memóriájában) Aztán, vagy megoldom, vagy nem, de mindenképpen megpróbálom, mert ez a dolgom.

Hogy még a politikánál maradjunk, az országos nagypolitika – kis túlzással – egyáltalán nem kell, hogy érdekeljen. Nem a te léptéked. Ők ott fenn, elvannak egymással, saját magukkal, egyrészt megközelíthetetlenek, másrészt, ha a közelükbe kerülsz is esetleg, úgyis lepasszolnak valamelyik helytartójuknak. Azt kell megtalálnod, aki ott van a döntéseknél, de igazából névtelen. (És  azt kell, hogy mondjam, pártállásra tekintet nélkül, ezeken a szinteken általában nagyon jó képességű emberek voltak. Akikkel engem összehozott a munkám, mind udvariasak, emberségesek, segítőkészek, korrektek voltak.)

Az országosnál, sokkal fontosabbak számodra a megyei kapcsolatok. (Mert amikor ezt írtam még megyék voltak, de ott voltak már a régiók démonai is, de ez egy külön történet. És jelentősége lesz még a kistérségeknek is biztosan, de egyenlőre még ez csak egy képlékeny, eldolgozatlan massza, ne hidd el, amit a sajtóban politikusoktól hallasz róla, nekik fogalmuk sincs a valóságról.)

Ekkor egy átmeneti időben voltunk, amikor még léteznek a megyei források, azok amik a kicsiknek elérhetőek. Tehát itt kellett képben lenni.

És nem lebecsülni a pár százezres lehetőségeket sem, mert ezekből az összegekből  szuper közösségi programokat lehet megvalósítani. Ilyenek a különböző megyei alapok (mint, pl. a kulturális-, mezőgazdasági-, területfejlesztési-alap, stb. voltak akkoriban.

Én az összes ilyen forrást megpályáztam, minden évben. Az a pár százezer, ami összejött, (mert úgy 2 millióra pályázom a 10 alapnál…) elég volt egész évben arra, hogy a gyerekeknek, a fiataloknak, a gazdáknak, a nyugdíjasoknak szervezzünk valamilyen „élményt” 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.