Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.14

Vissza a gazdálkodásra, és ki törődik közben a polgármester lelkével?

Tehát a rendelkezésre álló mindig szűkös keretekből kell gazdálkodnod amellett, hogy minden intézmény működjön, kell forrás a kötelező feladatokra, karbantartásokra. (mint a közvilágítás, utak, árkok, vízelvezetés, orvosi rendelő, önkormányzati hivatal, művelődési ház, könyvtár stb.) Illik minden évben kicsit fejleszteni is. Oda kell figyelni a kollégáidra, munkatársaidra, a testületre. Különös tekintettel kell lenned azokra, akik kérni sem mernek, de kezelni kell azt is, aki „lop, csal, hazudik, nulla forint jövedelmet igazol az adóbevallásán, Egyiptomban nyaral a családjával, és segélyt kér. (De te persze nem adsz neki, mert befenyegeted környezettanulmánnyal, és máris szereztél magadnak egy tehetős többekre befolyással bíró még egy ellenséget).

És ki törődik közben veled, a te lelkeddel? Ha most legyintesz, és azt mondod lapozzunk, mert ezek olyan női nyavalygások, felhívom a figyelmet azon aprócska dologra, hogy két olyan férfi (!) kollégámat tudnék megnevezni, szűkebb környezetemből, akik komoly pszichés problémáik miatt orvosi kezelés alatt állnak, pm-ségük „szövődménye”-ként.

Mint ahogy beszédet mondani sem tanítanak meg, erre sem készít fel senki!

Az élet egyetlen területén sem lehet általánosan mindenkire érvényes recepteket adni, így itt sem lehet, és én meg sem kísérlem ezt.

Ezzel kapcsolatban is csak a saját érzéseimet, tapasztalataimat tudom megosztani, aztán vagy tudod használni, vagy nem.

Az első szempont a háttered a szűkebb családod. Szegény családod!

Ők a vétlen áldozatai a dolognak. Az elszenvedői az otthoni hiányodnak annak, hogy a családi programok a közösségiek mögé rangsorolódnak annak, hogy a figyelmed esetenként annyira szétszórt, hogy hagynak inkább, mert rád néznek és látják kár minden szóért, te éppen most csak fizikailag vagy otthon. Sokszor hétvégéd sincs, és számos olyan pm-t ismerek aki évekig nem volt szabadságon. És jöhetnek az olyan jogos megjegyzések mint pl., "hogy eddig itthon volt az anyám, most meg van itt egy polgármester".

A nehezebb talán a kisebb gyermekinknek. A kisfiam, (aki még büszke is volt rám, és tudott mindent jól, mert amikor éppen dolgoztam valamin tőle is elvontam az időmet) minden közszférát, falut, érintő megjegyzést, a személyes megtámadtatásomnak fogott fel, és harcosan kelt védelmemre, nem kevés konfliktust okozva ezzel magának is. Hogy szerettem volna megvédeni ettől, de rá kellett jönnöm, nem lehet! Az emberi butaság sajnos határtalan, ott ártanak neked ahol legjobban fáj, és környezetedből leginkább annak aki nem tudja megvédeni magát.

Tetszik nem tetszik, bizonyos mértékben ők is közszereplőkké váltak azzal a perccel, hogy megválasztottak. A gyereked a pm. gyereke lett, férjed, feleséged, meg a pm. párja. A dicsfényedből nem jut nekik (hisz az neked sincs, nem is lesz sose!) a kritikából annál inkább. Nekik is meg kell tanulni kezelni ezt a helyzetet. Kinek-kinek a vérmérséklete szerint. Fontos, hogy megbeszéljétek, tisztázzátok ezeket a dolgokat, mert sokat segít, ha ez a része rendben van az életednek. Van elég gondod, e nélkül is! Ha nincs nyugodt, biztos, elfogadó hátországod biztos, hogy sérülés nélkül nem bírod ki ezt az egészet.

És a másik fontos dolod: ha minden élményt ami ér magadba fojtasz, előbb-utóbb belehülyülsz. Kell, hogy legyenek körülötted olyanok akiknek kiöntheted a lelked, aki meghallgat ha kell, helyre tesz, nem ártani akar neked, hanem segíteni. Nem irigy, nem vetélytárs, nem sajnálgat, őszinte, kritikus egyszóval a barátod. (Ez nagy valószínűséggel nem egy másik pm!)

Sok-sok ismerősöd van, hisz ez egy nagyon sok szereplős társasjáték, de az ismerős nem barát! Nagyon figyelj oda kinek mit mondasz el, kit mibe avatsz be.  Tapasztalni fogod sokan visszaélnek a bizalmaddal. Nem is biztos, hogy rossz szándék vezérli őket minden esetben lehet, hogy csak pletykásak, szeretnek jól értesültnek látszani, és vidáman mesélgetik a nagy plénum előtt azt a keservedet amit te előtte nap bizalmasan megosztottál vele. 

És tetszik vagy nem, sok esetben vetélytársak vagytok. Ugyanarra a forrásra pályáztok, és ha több felé oszlik neked (neki) kevesebb jut. És van aki szerényebb a lobbizásban van aki kevésbé. Van aki azt mondja, hogy az a magasztos cél, hogy neki a települése érdekeit kell képviselni és ez feljogosítja sok mindenre, és nem célravezető a Grál lovagot játszani. És van aki azt mondja nem tehetem meg, hogy a mások rovására fejlesszem a településemet. Jusson másnak is. (Te meg balek vagy, mondják.)

Az a módszer jó amit annak gondolsz! Senki véleménye nem kell, hogy érdekeljen, csak a saját lelkiismereted. Arra vigyázz csak magaddal, az elveiddel, ne kerülj ellentmondásba. Ásatag fogalom? A lelkedet próbálom most megóvni! Olyat sose tegyél aminek helyességéről nem vagy mélyen meggyőződve!

Azzal számolnod kell, ha minden évben te viszed el a legtöbb forrást nem leszel túl népszerű a többi pm.-ek között! Viszont nem is az a dolgod, hogy népszerű legyél. Ha belül mélyen meg vagy győződve tetteid helyességéről, tedd meg nyugodtan de, ha szemernyi kétség is él benned akkor ne tedd! Ha saját magaddal kerülsz konfliktus helyzetbe, mindenképpen bele fogsz rokkanni, és ezt semmi nem éri meg!

Ebben a közegben nem hiszem, hogy komolyabb korrupció fordulhat elő. Nincsenek itt olyan jövedelmek, nincs akkora tét mint esetleg egy nagyobb településen. (No, nem mintha ott előfordulna hisz tudjuk, Magyarországon a közélet teljesen tiszta, korrupció elő sem fordul!

Azért, ha kicsit boncolgatjuk ezt a témát, hallani itt-ott un. 5 esetleg 10 %-os pm ről. Ami azt jelenti, hogy voltak akik akkor adják oda a kivitelezőnek a munkát, ha az ő „felséges zsebükbe” vándorol előbb a beruházás összes költségének bizonyos %-a.  Hogy megéri-e ezt a módszert alkalmazni ki-ki eldöntheti. Azért figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy ez a bizonyos összeg jár neki, hogy ez a kivitelező lesz az első, aki ezt a %-os történetedet boldog-boldogtalannak elmeséli...

És voltak akik szintén kőkeményen alkudnak a kivitelezőkkel, de nem a sját zsebükre alkudtak, hanem az így megtakarított forrásból megcsináltattak valami mást a faluban mint amire a pályázati forrást nyerték.

Persze egyik módszer sem szabályos, de a második ugye "kicsivel" szimpatikusabb?

Még mindig a pszichéd óvása témakörnél maradva: Egész kis hazánkra jellemző a melankólia.  Itt mindenki mindenkinek egyfolytában panaszkodik. Pedi ha úgy belegondolunk, az elmúlt évtizedekben akkora volt itt a fejlődés, hogy szinte felsorolhatatlan, ennek ellenére mindenki tele van világfájdalommal.

Ezt olvasva is csak csóválod a fejed, nem akarod elhinni, igaz? Akkor kérlek, csak abba gondolj bele, hogy egy ma 50 éves ember gyermekkorában mi volt otthon egy átlagos háztartásban és mi van most?! Persze árnyaltabb a kép ennél, mert akkor volt bizonyos fokú biztonság meg perspektíva, most meg ugye…

Ha körülnézünk az önkormányzatok háza táján ahol, „viszonylag normális” a pm. (Bocsánat, de tudod, hogy értem!) az utóbbi években felújítottak számtalan utcát, járdát, középületet, általában működnek az intézmények, nem nagyon ment csődbe egyetlen falu sem.

Azt érzem közel sem olyan rossz a helyzet, mint aminek lefestjük.

Az a rendszer alakult ki, hogy mindenki sír-rí azért, hogy kapjon valamit. Nem azért, mert jár, vagy mert indokolt, hanem mert már „katasztrofális” a helyzet! És megy a kamuzás, a ferdítés, a mahinálás minden szinten... 

Aztán aki állandóan ezt hajtogatja, ezt hallja mindenkitől el is hiszi, hogy itt van már a vég. Én még minden évben azt hallottam, hogy kész vége, most aztán már nincs tovább de, ha ezt az évet még túléljük is a következőt aztán már biztos nem. És terjed a depresszió, a rossz kedv, a keserv...

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.