Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.03.14

Vissza a gazdálkodásra, és ki törődik közben a polgármester lelkével?

Tehát, a rendelkezésre álló mindig szűkös keretekből, kell gazdálkodnod, amellett, hogy minden intézmény működjön, kell forrás a kötelező feladatokra, karbantartásokra, (mint a közvilágítás, utak, árkok, vízelvezetés, orvosi rendelő, önkormányzati hivatal, művelődési ház, könyvtár stb.) illik minden évben kicsit fejleszteni is. Oda kell figyelni a kollégáidra, munkatársaidra, a testületre. Különös tekintettel kell lenned azokra, akik kérni sem mernek, de kezelni kell azt is, aki „lop, csal, hazudik, nulla forint jövedelmet igazol az adóbevallásán, Egyiptomban nyaral a családjával, és segélyt kér. (De te persze nem adsz neki, mert befenyegeted környezettanulmánnyal, és máris szereztél magadnak egy tehetős többekre befolyással bíró még egy ellenséget)

És ki törődik közben veled, a te lelkeddel? Ha, most legyintesz, és azt mondod lapozzunk, mert ezek olyan női nyavalygások, felhívom a figyelmet azon aprócska momentumra, hogy most éppen két olyan férfi (!) kollégámat tudnék megnevezni, szűkebb környezetemből, akik komoly pszichés problémáik miatt orvosi kezelés alatt állnak, pm-ségük „szövődménye”-ként.

Mint, ahogy beszédet mondani sem tanítanak meg, erre sem készít fel senki.

Az élet egyetlen területén sem lehet általánosan mindenkire érvényes recepteket adni, itt sem lehet, és én meg sem kísérlem ezt.

Ezzel kapcsolatban is csak a saját érzéseimet, tapasztalataimat tudom megosztani, aztán vagy tudod használni, vagy nem.

Az első, szempont, mint háttér, a családod. Szegény családod!

Ők a vétlen áldozatai a dolognak. Az elszenvedői az otthoni hiányodnak, annak, hogy a családi programok a közösségiek mögé rangsorolódnak, annak, hogy a figyelmed esetenként annyira szétszórt, hogy hagynak inkább aludni, mert rád néznek és látják, kár minden szóért, te éppen most csak fizikailag vagy otthon. Sokszor hétvégéd sincs, és számos olyan pm-t ismerek, aki évekig nem volt szabadságon. És jöhetnek az olyan jogos megjegyzések, mint pl., hogy eddig itthon volt az anyám, most meg van itt egy polgármester.

A nehezebb talán a kisebb gyermekinknek. A kisfiam, (aki még büszke is volt rám, és tudott mindent jól, mert amikor éppen dolgoztam valamin, tőle is elvontam az időmet) minden közszférát, falut, érintő megjegyzést, a személyes megtámadtatásomnak fogott fel, és harcosan kelt védelmemre, nem kevés konfliktust okozva ezzel magának is. Hogy szerettem volna megvédeni ettől, de rá kellett jönnöm, nem lehet. Az emberi butaság sajnos határtalan, ott ártanak neked, ahol legjobban fáj, és környezetedből annak, aki nem tudja megvédeni magát.

Tetszik, nem tetszik, bizonyos mértékben ők is közszereplőkké váltak, azzal a perccel, hogy megválasztottak. A gyereked a pm. gyereke lett, férjed, feleséged, meg a pm. párja.

A dicsfényedből nem jut nekik (hisz az neked sincs, nem is lesz sose!) a kritikából annál inkább.

Nekik is meg kell tanulni kezelni ezt a helyzetet. Kinek-kinek a vérmérséklete szerint.

Fontos, hogy megbeszéljétek, tisztázzátok ezeket a dolgokat, mert sokat segít, ha ez a része rendben van az életednek. Van elég gondod, e nélkül is!

Ha nincs nyugodt, biztos, elfogadó hátországod, biztos, hogy nem bírod ki ezt az egészet.

És a másik fontos, ha minden élményt, ami ér, magadba fojtasz, előbb-utóbb belehülyülsz. Kell, hogy legyenek körülötted olyanok, akiknek kiöntheted a lelked, aki meghallgat, ha kell, helyre tesz, nem ártani akar neked, hanem segíteni. Nem irigy, nem vetélytárs, nem sajnálgat, őszinte, kritikus, egyszóval a barátod. (Ez nagy valószínűséggel nem egy másik pm!)

Sok-sok ismerősöd van, hisz ez egy, nagyon sok szereplős társasjáték, de az ismerős, nem barát! Nagyon figyelj oda, kinek mit mondasz el, kit mibe avatsz be.  Tapasztalni fogod, sokan visszaélnek a bizalmaddal. Nem is biztos, hogy rossz szándék vezérli őket, minden esetben, lehet, hogy csak pletykásak, szeretnek jól értesültnek látszani, és vidáman mesélgetik a nagy plénum előtt, azt a keservedet, amit te előtte nap bizalmasan megosztottál vele. 

És tetszik vagy nem, sok esetben vetélytársak vagytok. Ugyanarra a forrásra pályáztok, és ha több felé oszlik neked (neki) kevesebb jut. És van, aki szerényebb, a lobbizásban van, aki kevésbé. Van, aki azt mondja, hogy az a magasztos cél, hogy neki a települése érdekeit kell képviselni, feljogosítja, sok mindenre, és nem célravezető a Grál lovagot játszani. És van, aki azt mondja, hogy nem tehetem meg, hogy a mások rovására fejlesszem a településemet. Jusson másnak is. (Te meg balek vagy, mondják.)

Az a módszer jó, amit, annak gondolsz. Senki véleménye nem kell, hogy érdekeljen, csak a saját lelkiismereted. Arra vigyázz csak, magaddal, az elveiddel, ne kerülj ellentmondásba. Ásatag fogalom? A lelkedet próbálom meg most óvni! Olyat sose tegyél, aminek helyességéről nem vagy mélyen meggyőződve!

Azzal számolnod kell, hogy, ha minden évben te viszed el a legtöbb forrást nem leszel túl népszerű a többi pm. között, viszont nem is az a dolgod, hogy népszerű legyél. Ha belül mélyen meg vagy győződve tetteid helyességéről, tedd meg nyugodtan, de, ha szemernyi kétség is él benned, akkor ne! Ha saját magaddal kerülsz konfliktus helyzetbe, mindenképpen bele fogsz rokkanni, és ezt semmi nem éri meg!

Ebben a közegben nem hiszem, hogy komolyabb korrupció fordulhat elő. Nincsenek itt olyan jövedelmek, nincs akkora tét, mint esetleg egy nagyobb településen. (No, nem mintha ott előfordulna, hisz tudjuk, hogy Magyarországon a közélet teljesen tiszta, korrupció elő sem fordul!

Azért, ha kicsit boncolgatjuk ezt a témát, hallani, itt-ott un. 5 esetleg 10 %-os pm ről. Ami azt jelenti, hogy voltak, akik akkor adják oda a kivitelezőnek a munkát, ha az ő „felséges zsebükbe” vándorol előbb a beruházás összes költségének bizonyos %-a.  Hogy megéri-e ezt a módszert alkalmazni ki-ki eldöntheti. Azért, figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy ez a bizonyos összeg jár neki, hogy a kivitelező lesz az első, aki ezt boldog-boldogtalannak elmeséli.

És voltak, akik, szintén kőkeményen alkudnak a kivitelezőkkel és az így megtakarított forrásból megcsináltatnak valami mást a faluban, mint, amire a pályázati forrást nyerték.

Persze egyik módszer sem szabályos, de a második, ugye, kicsivel szimpatikusabb?

Még mindig a pszichéd óvása témakörnél maradva. Egész kis hazánkra jellemző a melankólia.  Itt mindenki, mindenkinek egyfolytában panaszkodik. Az elmúlt évtizedekben akkora volt itt a fejlődés, hogy szinte felsorolhatatlan, de ennek ellenére mindenki tele van világfájdalommal.

Ezt olvasva is csak csóválod a fejed, nem akarod elhinni, igaz? Akkor kérlek, csak abba gondolj bele, hogy egy ma 50 éves ember gyermekkorában mi volt otthon egy átlagos háztartásban és mi van most?! Persze, árnyaltabb a kép ennél, mert akkor volt bizonyos fokú biztonság, meg perspektíva, most meg ugye…

Ha körülnézünk az önkormányzatok háza táján, ahol, „viszonylag normális” a pm. (Bocsánat, de tudod, hogy értem!) az utóbbi években felújítottak számtalan utcát, járdát, középületet, általában működnek az intézmények, nem nagyon ment csődbe egyetlen falu sem.

Azt érzem, közel sem olyan rossz a helyzet, mint aminek lefestjük.

Az a rendszer alakult, ki, hogy mindenki sír-rí, azért, hogy kapjon valamit. Nem azért, mert jár, vagy, mert indokolt, hanem, mert már „katasztrofális” a helyzet! És megy a kamuzás, a ferdítés, a mahinálás minden szinten.

Aztán, aki állandóan ezt hajtogatja, ezt hallja mindenkitől el is hiszi, hogy itt van már a vég. Én még minden évben azt hallottam, hogy kész vége, most aztán már nincs tovább, de, ha ezt az évet még túléljük is a következőt aztán már biztos nem. És terjed a depresszió, a rossz kedv, a keserv.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.